Vörösmarty Mihály [antikvár]

Száz éve halt meg Vörösmarty, s rendszeres, tudományos életrajza még ma sincs. 1866-ban Gyulai Pál nagyon szép könyvben rajzolta meg életének, tevékenységének legfőbb vonásait, de úttörő feladatra vállalkozván, nem gyűjtött össze minden adatot, s műve esszészerű jellegénél fogva inkább csak tömör korképre s a költő egyéniségének, művészetének vázlatos bemutatására törekedett. Nem mélyedt el a részletekben, és sok mindent tisztázatlanul hagyott. Megragadó ábrázoló készsége így is a magyar irodalomtörténet egyik legvonzóbb alkotásává avatta könyvét, s több nemzedékben keltette azt a hiedelmet, hogy utána már nincs sok tennivalója a tudománynak, meg valószínű az is, hogy Gyulai óriási tekintélye elvette az ifjabb tudósok kedvét és merszét, hogy versenyezzenek vele. Igy aztán Gyulai könyve nem elindította, hanem hosszú időre mintegy lezárta, megmerevítette a Vörösmarty-kutatást, s bár a XX. századi filológia sok, addig ismeretlen anyagot hozott a napvilágra, e részadatok összegzésére és kiegészítésére s módszeres földolgozásukkal a költő életrajzának új megfogalmazására senki sem vállalkozott. Gyulai Pál maradandó értékű, de számos részletében elavult könyve óta egyetlen monográfia sem készült Vörösmartyról.Ez a könyv sem léphet föl azzal az igénnyel, hogy Vörösmarty teljes életrajzát nyújtja. Tulajdonképpen csak előtanulmány hozzá. Célja nem több, mint az, hogy egybegyűjtve könnyen hozzáférhetővé tegye a költő életrajzának fontosabb forrásait, a kortársak tanúvallomását, régi újságok híreit, az egykorú folyóiratokban elszórt kritikákat. Nem ad egységes, kidolgozott képet, hanem csupán nyersanyagot, építőköveket. Mozaikszerű jellegéért, a régi szövegek néha dadogó stílusának nehézségeiért azonban bizonyára kárpótol az, hogy az olvasó számos olyan adatot talál benne, melyet hiába keres Gyulainál vagy bárki más Vörösmartynak szentelt tanulmányában. Ezek az adatok nem egyszer pontosabb és helyesebb megvilágításban mutatják be a nagy költőt és közéleti férfit, mint ahogyan a hagyományos Vörösmarty-kép; különösen kiemelik a harmincas évektől szakadatlanul folytatott, következetesen ellenzéki politikai tevékenységét, küzdelmeit a reakcióval és azt a jelentős szerepet, melyet Vörösmarty a forradalom és szabadságharc napjaiban betöltött; megismertetnek a kortársak véleményével; mindenekelőtt pedig megelevenítik Vörösmarty emberi alakját, baráti közelséget teremtenek a költő vonzó, példásan tiszta, meleg egyéniségével. S ha ezeknek az adatoknak közlése megkímél másokat a keresés fáradságától, új gondolatokra ösztönzi a kutatókat, s Vörösmarty teljesebb megismerésének vágyát oltja az olvasóba, akkor ez a gyűjtemény elérte célját.