Vörösmarty Mihály [antikvár]

RészleT:Ki ne ismerné Részlet a könyvből:Az első eminens. Ki ne ismerné azt a fölséges verset, amely úgy cseng a magyar ember szívében, mint valami zengő, égbeszálló imádság? Amely megeleveníti előttünk a múltak nagyszerű jeleneteit, az ősök dicső alakjait, akik e hazát erős karral szerezték, erős karral fönntartották? S amely fölemeli szivünket a jövendő felé, amikor egy jobb kor derül a hazára? Nem magyar ember, akinek a lelke nem telik meg áhítattal ez igék hallatára: Hazádnak rendületlenül,Légy híve, óh magyar.Bölcsőd ez s majdan sírod isMely ápol s eltakar.A nagyvilágon e kívül,Nincsen számodra helyÁldjon vagy verjen sors keze:Itt élned s halnod kell...Ennek a gyönyörű versnek, a magyar nép imádságának a költője volt Vörösmarty Mihály, akit száz esztendővel ezelőtt adott a nemzetnek a magyarok Istene. 1800 deczember 1-én Puszta-Nyéken született a költő, Fehérmegyében, amelynek síkjain a honalapító ősök paripái száguldoztak s amelynek fővárosa, Székesfehérvár, ősi koronázó helye volt nemzetünknek, síri pihenője árpádházi királyainknak.