Vörösmarty Mihály [antikvár]

»Szegény magyar I^Ctő" [Fogytán van a napod ] 1855 Immár több mint kétszáz év múlt el Vörösmarty Mihály születése, és százötven évnél is több halála óta, de részletes, megbízható életrajzával máig adós a magyar irodalomtörténet-írás. Még azt sem mondhatjuk, hogy csak az utóbbi években, évtizedekben döbbentünk rá erre a hiányra: az igazság éppenséggel az, hogy az előbbi mondatot - az eltelt időre utaló számok megváltoztatásával - már jó egy évszázad óta le lehetett volna írni. Le is írtak efféléket, jogos rosszallással, indokolt hiányérzettel. Pedig Vörösmarty nagyságát mindenkor, bátran állíthatjuk: már életében, sőt fiatalkorától fogva fel tudta mérni szakmai bírálat és szélesebb közvélekedés egyaránt; ráadásul ez az élet nagyrészt a nyilvánosság előtt folyt le. A XIX. század másik két nagy jelentőségű s a nemzeti tudatba szintén mélyen beépült költőjének, Petőfinek és Aranynak életútját többen és többször is feldolgozták - az utóbbinak nagyszabású, tudományos hitelű biográfiája, Voinovich Géza jóvoltából, már az elmúlt évszázad harmincas éveitől rendelkezésünkre áll. Petőfi-életrajzot pedig többen is írtak (igaz, némelyik töredékes maradt): a legkiválóbbak között egy költő-szépíró, Illyés Gyula ihletett munkáját is megtaláljuk. (Jókairól meg nem kisebb pályatársa írt, mint Mikszáth.) Vajon mi tántoríthatta el a kutatókat attól, hogy nyomon kövessék legnagyobb romantikus költőnk életútját?