Vörösmarty Mihály [antikvár]

Vörösmarty a reformkornak, történelmünk egyik legszebb, forradalom- és szabadságharc-érlelő korának legnagyobb költője. Műve a haladó, polgárosuló nemesi költészet addigi összes eszmei és művészi eredményét betetőzve, híven szolgálja és tükrözi a reformkor, az 1820-as évek elejétől az 1848-as forradalom és szabadságharc kitöréséig terjedő idő építő lelkesedését, áldozatkész hazafiságát, problémáktól nem ment, de haladó demokratizmusát. Ebben az időben kettős feladat állt a magyar nép előtt: ki kellett vívnia szabadságát, nemzeti függetlenségét az osztrák gyarmatosítókkal szemben és meg kellett vívnia harcát a feudalizmus erőivel, a polgári átalakulásért. E két, egymástól elválaszthatatlan feladat megoldásáért a harc korábban két külön úton folyt. A nemesi függetlenségi ellenállás korlátoltan szűk látókörű volt a demokratizmus kérdésében, a viszonylag szűk rétegekre támaszkodó felvilágosodás és nyelvművelés pedig csak közvetve szolgálhatta a nemzeti függetlenség ügyét. A két feladat azonban elválaszthatatlanul kapcsolódott egymáshoz, hiszen az évszázados gyarmati függés tartotta Magyarországot a feudalizmus bilincsei közt, - másrészt a nemzeti függetlenség kivívása nemzeti egységfrontot követelt, a mi jobbágyfelszabadítás polgári követelésének teljesítése nélkül elképzelhetetlen volt. Ennek az összefüggésnek gyakorlati politikai felismerése a nemesség részéről, a haza és haladás jelszavainak együtt hangoztatása jellemzi és különbözteti meg a reformkort a harc korábbi szakaszától.