Weszprémi István levelezése [antikvár]

ElőszóA történeti tudományok müvelésének alapja a források megismerése. így volt ez az újkori, tudományos igényű történetírás és általában a történeti tudományok kialakulásának idején is. Történeti mü írásához kezdeni csak források és a (helyi) emlékezet ismeretében lehetett. Nem jelentett azonban ez mindig közvetlen forrásismeretet. A 18. században Magyarországon forráskiadás még csak nagyon kevés volt, folyóiratok és a múlt iránt érdeklődő, szétszórtan élő tudósokat összefogó társaságok hiányában a levelezés biztosította a respublica litteraria tagjainak egymással való kapcsolatát, ez teremtett alapot a tájékozódáshoz. Jelentős történeti munkát végző személyek, mint Bél Mátyás, vagy Weszprémi István szinte egyáltalán nem utaztak helyszínekre, Pozsonyból, illetve Debrecenből kiinduló és oda érkező levelek, továbbá a másolatban (néha eredetiben) elküldött levél-mellékletek történeti források hordozói voltak számukra. Forrással rendelkező, vagy ahhoz könnyebben hozzáférő tudóstársaikat kérték segítségül, azok válaszai közvetítettek számukra nyersanyagot", nem ritkán kész leírást. A gyakran több helyről megkapott eltérő vélemények és adatok szembesítése segítette a kritikai szemlélet megjelenését.Weszprémi István levelezésének kiadásával jól szemléltethetjük mindezt: megszólított európai és hazai tudósokat, a helyi hagyományt feltételezhetően ismerő személyeket, a kutatott orvosok leszármazottjait. Kötetünk több mint félszáz személy kétszáznál több levelét tartalmazza. Tipikusan tudóslevelek, szinte kizárólag magyarországi orvosokról és a belőle kisarjadzó egyéb történeti adatgyűjtésről, adatelemzésről, továbbá Weszprémi elkészült műveinek kiadásairól van bennük szó.Az egységes história litterariából az orvostörténet azért válhatott ki az elsők között, mert az értelmiségi foglalkozások közül az orvosok egész országot behálózó hátteret, segítséget jelentetlek.Weszprémi István (1723-1799) évtizedes debreceni tanulmányokat követően 1752-ben öt évre európai tanulmányútra távozott (Zürich, Utrecht, Oxford, Cambridge, London). Hazatérte után Debrecen városa orvosának választotta. Sikeres és a bécsi udvar által támogatott orvosi, népfelvilágosító tevékenységet' folytatott, jutalmul a királynőtől, Mária Teréziától díszes érmet kapott. Közben, a század közepe után folyamatosan gyűjtötte, majd meg is jelentette orvostörténetét,^ történeti műveit.^ Ennek a gyűjtésnek és kiadásnak fázisai tárulnak elénk a közzétett levelekből.' /I kisdedgyermelteknek nevelésekről nklalás (Kolozsvár, 1760.), ehhez csatolva: Az egészségnek fennlarlása és a hosszú életnek megnyerésére tartozó szükséges regulák; CiíANfZ, Heinrich, Búha-mesterségre tanító köny\' (fordítás), Debrecen, 1766 - Hasonmás kiadása: Debrecen, 1994; Wooi), Edward, Gazda-ember könyvetskéje (fordítás), Szeben, 1768.' Siiceincta medieorum Hungáriáé et Trcinsilvaniae hiographia, Centuria /, Lipsiae, 1774; Centuria II. Pars /, Viennae, 1778; Centuria II. Pars II. Viennae, 1781; Centuria II. Deeas I. el II. Viennae, 1787.^ Összegző kiadásuk: Magyarországi öt különös elmélkedések: I. A 'magyar Szent Koronáról: II. A 'magyar