XVI. századbeli magyar költők művei VII. [antikvár]

A Régi Magyar Költők Tárá-t a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából a Toldy Ferenc által előkészített anyagból Szilády Áron ak. tag 1877-ben indította meg. Ez időtől fogva harmincöt év alatt (1877-1912-ig) hét kötetet rendezett rendkívüli nagy gonddal, becses jegyzetekkel és tanulmányokkal ellátva sajtó alá. Az utolsó, hetedik kötetnek jegyzetein dolgozott, midőn a halál (1922. márc. 19-én) kiszólította az élők sorából. A Jegyzetek" elkészült részének sajtó alá rendezésével, kiegészítésével és folytatásával a M. Tud. Akadémia I. osztálya engemet bízott meg s örömmel vállalkoztam rá, mivel e megbízásból sejteni lehetett, hogy az Akadémia e fontos és hiányt pótló vállalatát Szilády Áron halála után sem szünteti meg, hanem mihelyt anyagi helyzete némileg javul, folytatni fogja. Ezek a Jegyzetek a Régi Magyar Költők Tára hetedik kötetéhez" 1926-ban meg is jelentek. Dr. Császár Elemér egyetemi tanár, akad. r. tagtársunk annyira szívén viselte e vállalat sorsát, hogy az Akadémia anyagi helyzetének e remélt javulását sem akarta megvárni, hanem az irodalom egy bőkezű Maecenásától (Báró Kornfeld Mórictól) összegyűjtötte egy kötet kiadási költségének legnagyobb részét. A Régi Magyar Költők Tára újból megindulása tehát elsősorban az ő és a nagylelkű Maecenás érdeme. Midőn az Akadémia I. osztálya felszólított e mű szerkesztésére, készséggel vállaltam a megbízást, mert a régi magyar költészet anyaga részint betűhű másolatban, részint fotografikus felvételben évek óta hever nálam s úgy ezekkel, mint a rájuk vonatkozó irodalommal egyetemi előadásaimban is többször foglalkoztam. Az anyag beosztásában - mint ismeretes - Szilády Áron az időrendet követte, avval az eltéréssel azonban, hogy ha valamely írónak legkorábban készült műve beleesett egy kötet időszakába, annak összes később írt műveit is ugyanott adta ki, vagyis egy-egy író összes művei bármily hosszú idő alatt készültek is el, mind együtt jelentek meg. Ezt az eljárást mi is követni kívántuk.