Zárt tárgyalás [antikvár]

Részlet a könyvből: Zárt tárgyalás Nem aludtam, bár nagyon rámfért volna. Hiszen azzal, hogy virrasztok, nem menekülök a sorsom elől. De alhattam volna-e? Éjjel-nappal, minden pillanatban vártam a börtönőrt, hogy bírám elé vigyen s az ítélet csak egy lehetett. Hónapok óta ültem már a szűk börtöncellában. Családom, barátaim kint maradtak, messze a külvilágban. A magas, keskeny ablakon alig szüremlett be hozzám némi napfény, a vastag falakon a zajló világ némi halk moraja. Éjjel pedig süket csend borult rám s olyan feneketlen sötétség, mintha az óceán mélyére süllyesztettek volna.