Bővebb ismertető
Az 1980-as évek végére egyre szembeötlőbbé vált a negyvenéves tanácsrendszert jellemző demokráciadeficit, a nehezen áttekinthető, szubjektív elemeket is érvényre juttató döntési mechanizmus. Egyre távolabb kerültünk a helyi demokrácia európai értékeitől, lefékeződtek a helyi kezdeményezések. Érdemi továbblépésre a tanácsrendszer keretei között már nem volt lehetőség. A harmadik tanácstörvény szinte addig a határig ment el, amelyet átlépve már magát a rendszert számolta volna fel. A történelem által bizonyított tény, hogy a tanácsrendszer önkormányzati típusú megújítása csak magának a rendszernek a meghaladása, lényegi megváltoztatása árán volt lehetséges.
A 15 esztendővel ezelőtt létrejött demokratikus, az európai normáknak megfelelő, minden elemében korszerű helyi önkormányzati rendszer már eddig is történelmi hivatást töltött be. A jogállam szilárd tartópillérének bizonyult, működése hatalmas alkotó energiákat szabadított fel, hozzájárult az ország anyagi és szellemi gyarapodásához.
Működésének elemzése arra is rávilágít, hogy - miként társadalmi, gazdasági életünk oly sok területén - még nagy tartalékok, kiaknázatlan lehetőségek szunnyadnak ebben a rendszerben. Ezek feltárása, kibontakoztatása napjaink egyik jeles feladata.
Méltán nevezi ma már a közjogi, a politológiai szakirodalom - és egyre inkább a közvélekedés is - a történelmi rendszerváltoztatás egyik meghatározó jelentőségű tettének a helyi önkormányzati rendszer 1990-ben történt életre hívását.