A bankfiók intézménye az Európai Unió szabályozásában [antikvár]

BEVEZETÉS "Az európaiak nem élhetnek anélkül, hogy ne szánják magukat egy nagy, egységesítő feladat szolgálatára." Ortega Y Gasset Az 1990-es évek elejére a világgazdaságban bekövetkezett változások kapcsán sokan „kopernikuszi fordulatról beszélnek. A folyamatot leginkább a kölcsönös függéssel, a források és a piacok globalizálódásával, a transznacionális vállalati együttműködés kibővülésével és a világgazdasági kapcsolatok globális makrointézményi szabályozására tett kísérletekkel lehet fémjelezni."1 A globalizáció tehát mindinkább kiterjed a társadalmi és gazdasági élet valamennyi területére, hatással van a mikro- és makrofolyamatokra, a nemzetközi munkamegosztás egyre komplexebbé válik. Ebben a dinamikusan mozgó, átalakuló világgazdaságban egyre nagyobb súlyt kapnak a szaporodó integrációs kísérletek, tömörülések: pl. Eü, MERCOSÜR, NAFTA, a délkelet-ázsiai térség „kis tigrisei", a kínai „közös piac", valamint az egyelőre terv szintjén létező csendes-óceáni integrációs kísérlet, az APEC, vagy az egyik legfrissebb, az CJSA által támogatott Délkelet-európai Gazdasági Együttműködési Kezdeményezés, a SECI gondolata 2 A globális világgazdasági struktúrák megjelenése tehát nincs ellentmondásban a regionális gazdasági integrálódás felerősödésének tendenciájával, a két folyamat szoros kölcsönhatásban fejlődik. Amikor Magyarországnak az Európai Unióhoz történő integrációjáról beszélünk, arra is gondolunk, hogy egy külgazdasági szempontból nyitott ország létérdeke, hogy belső szabályozásában közelítsen a környező világ piacgazdaságainak normáihoz. A szerkezetátalakítás és a modernizáció, valamint a pénzügyi liberalizáció ennélfogva saját érdekünk is, továbbá sürgetőleg hat ránk a pénz- és hitelpiacok gyors bővülése. A különféle pénzügyi intézmények mind fokozottabban hatolnak be egymás területeire, a kölcsönös összefonódás során a pénzpiaci szereplők száma és típusa megnő, s ezek a folyamatok egyre kevésbé állnak meg Magyarország határainál. Egy tudatosan irányított átalakulás tanúi vagyunk, s egyúttal része is egy állandóan formálódó Európának, ahol érdekeink közgazdasági, biztonságpolitikai szempontból egyre szorosabban összefonódnak. Része annak az új arcú Európának, amely helyét keresi a mind több és több gazdasági kihívást hordozó, globalizálódó világunkban. A folyamatnak van ugyanakkor egy másik megközelítési pontja is, amikor azt vizsgáljuk, melyek azok a normák, követelmények, amelyek az egyes nemzetközi