A bérleti szerződés [antikvár]

A használatra irányuló szerződéseknél a klasszikusnak nevezhető tulajdonosi triászból kell kiindulni. A birtoklás, a használat és a rendelkezés, mint egyes részjogosultságok adott esetben elválhatnak egymástól és önállóan, illetve más részjogosítványokkal együtt képezhetik a forgalom tárgyát. Régi szólás, de tartalmában sok igazságot hordoz, hogy ha szükségem van egy pohár tejre, akkor nem kell megvennem mindjárt egy tehenet. Ez választott témánkra lefordítva azt jelenti, hogy a szükséglet-kielégítésnek nem egyetlen lehetséges formája az, hogy ha valamire szükségem van, akkor annak megszerzem a tulajdonjogát, hanem adott esetben elégséges, ha az adott dolgon valamilyen jogcímen használati jogot szerzek, mert szükségletemet ezen keresztül is ki lehet elégíteni. Természetesen nem lehet arra nézve semmilyen receptet adni, hogy mikor kell csak használatot biztosító szerződést kötni, vagy mikor célszerű a tulajdonjog megszerzése és ezáltal biztosítani az adott dolog használatát. A kérdés eldöntése elsősorban gazdasági szempontok mérlegelésén múlik. Huzamos, tartós használati igény esetén a tulajdon általában jobb megoldásnak látszik, ugyanakkor a csak használatot biztosító valamelyik szerződés - mondjuk a bérlet a bérlő számára - még ha költségesebb is, könnyebbséget jelent. Ma már nem nagyon életszerű példával élve, „kényelmesebb" egy szállodai apartmant bérelni, mint egy azonos méretű családi házat fenntartani. Természetesen a szállodai apartman kényelméért lényegesen többet kell fizetni, mint a másodikként említett családi ház fenntartásáért. Más esetekben viszont éppen az anyagi eszközök hiánya miatt kényszerül valaki a tulajdonnál drágább megoldást, a bérletet választani. Ilyen az, amikor valaki nincs abban a helyzetben, hogy magának házat építsen, hanem helyette bérel egy lakást, ami hosszabb távon mindig többe kerül. Hasonló lesz a helyzet például a lízingnél is, ahol sok esetben éppen az anyagi eszközök hiánya mi^ att választják a lízinget, ami egyébként rendszerint jóval többe kerül, mintha valaki a dolgot megvásárolta volna. Összességében tehát elmondható, hogy a jogalanyok helyzete, az adott gazdasági körülmények meghatározóak abban, hogy az egyes jogalanyok a használati igényüket a tulajdon megszerzésén keresztül vagy valamilyen használatot biztosító szerződés segítségével elégítik ki. A használatot biztosító szerződések tárgya értelemszerűen mindig valamilyen elhasználhatatlan dolog, hisz az elhasználható dolgok a tartós használa- 13