A biztosítás jogi és gazdaságtani alapjai [antikvár]

Kötetünk nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy a biztosítás szinte valamennyi fontosabb kérdését érintve lehetővé tegye a biztosítás jogi és gazdaságtani alapjainak a megismerését. Jelen munka ugyanakkor (a rendelkezésünkre álló terjedelem szabta korlátok következtében) csak az alapintézmények tárgyalását vállalhatja magára. Az sem feledhető, hogy a jegyzet csak a biztosítás egy meghatározott területével foglalkozik, így nem tettük munkánk tárgyává sem a társadalombiztosítási rendszer, sem a (nyugdíj- stb.) pénztárak működését - kizárólag a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény hatálya alá tartozó biztosítási tevékenységre, illetve piaci szereplőkre alkalmazandó szabályokat vizsgáljuk meg. A biztosításgazdaságtan fogalmát sokféle tartalommal használják. Általában elfogadott, hogy tárgyát képezi valamennyi, a biztosítással kapcsolatos gazdasági természetű és a gazdaságtudományok módszereinek, eszköztárának alkalmazására épülő, azok segítségével magyarázható tény, jelenség, feltételezés, összefüggés. A biztosításgazdaságtan törvényszerűségeinek kiindulópontja a biztosítási szükségleteknek az a sajátossága, melynek értelmében azok egy egyedileg bizonytalan, összességében azonban becsülhető pénzszükséglet kielégítésére irányulnak, a kockázatkiegyenlítődés bázisán. Napjainkban elterjedten három nagyobb területet sorolnak a biztosításgazdaságtan összetevői közé, amelyek a biztosítási termék gazdaságtanának, a biztosítási üzemgazdaságtannak, valamint a biztosítás makrogazdasági szerepének lényegi kérdéseit foglalják magukban. Természetesen e három terület ismeretanyaga egymással szorosan összefügg. Az összekötőkapcsot a biztosítás mint az immateriális gazdasági javak egyike jelenti, melyet a biztosítók lényegében csak rájuk jellemző szabályok szerint állítanak elő, a biztosítottak (szerződők) pedig ugyancsak sajátos mérlegelési szempontok alapján vásárolnak meg a piacon. A biztosításgazdaságtan egyik területe tehát azokra a sajátosságokra koncentrál, amelyek a biztosítás mint termék előállításának, illetve szolgáltatás nyújtásának szabályait, feltételét jelentik. Ide tartozik egyebek mellett a kockázatok és a biztosítási szükségletek folyamatos elemzése, a biztosítási védelem tartalmát, terjedelmét, díját meghatározó tényezők, és alkalmazásuk követelményeinek karbantartása, a termékek ki- és továbbfejlesztése. Ide soroljuk az általános, valamint az egyes ágakra, ágazatokra jellemző gazdaságtani sajátosságok összességét, összefüggéseik folyamatos értékelését stb. A biztosítási üzemgazdaságtan a biztosítási üzem alapításának és működésének szabályait és gyakorlatát, közkeletűbb kifejezéssel élve a biztosító gazdálkodását foglalja magában. Itt említhetjük mindazon szabályokat, amelyek a biztosító tevékenységének kereteit jelentik, továbbá azokat a döntési szempontokat is, amelyeket mozgásterének kihasználása során mérlegel. Ehhez a területhez soroljuk - az ügyfél és a biztosító kapcsolatában jelentkező (pl. értékesítési), valamint azon túlmutató, a biztosítási termék előállításával és fejlesztésével kapcsolatos (befektetési, adatfeldolgozási stb.) tevékenységet, - az egyes munkafolyamatok és a szervezeti felépítés ki- és továbbfejlesztését, a munkafázisok és a szervezet optimalizálásának szempontjait, az azt mérő mutatókat stb., - a biztosító működési célrendszerét, kockázatkezelési (pl. viszontbiztosítási) szempontjait és gyakorlatát, - a vonatkozó számviteli szabályokat, a számítástechnikai rendszert stb.