A csődtörvény magyarázata [antikvár]

1992. január 1-jén lépett hatályba a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról rendelkező 1991. évi IL. törvény. A törvény, az eddigi gyakorlati tapasztalatok fényében is bátran mondhatjuk, lényeges változásokat hozott jogrendszerünkben. Szigorú rendelkezéseit többen több oldalról támadták, amelynek eredményeképpen a novella enyhített is valamelyest e szigorúságon. Hogy a szigorúság volt-e a helyes út vagy az enyhítés, ezt a jövő gazdaságkutatói eldöntik. Bár kétségtelen a jelentős szemléletbeli változás, mégsem nélkülözött minden alapot a törvény. Itt elsősorban nem a régi magyar csődtörvényre gondolunk, hanem az 1986. évi 11. tvr.-re, illetve módosításaira, amely ugyan egészen más történelmi környezetben, egészen más körülmények között, de mégis kísérletet tett bizonyos, a piaci mechanizmusokkal konform megoldások meghonosítására. E törvényi „előkép" léte a gyakorlatban ma inkább zavart okoz, hiszen a felszámolóknak és a bíróságoknak lényegében egyszerre kell három, egymástól alapvonásaiban jól elkülönített szabályozást alkalmazni. Erre tekintettel jelen könyv viszonylag részletesen foglalkozik az 1986. évi 11. tvr.-tel és az azt jelentősen módosító 1988-as szabályozással. Didaktikai okokból azonban az ismertetésre a történelmi fejtegetések keretében került sor, hiszen formailag e rendelkezések már nem képezik hatályos jogunk részét. Jelen kötet szerzői közül ketten aktív, ezen a területen dolgozó bírók, akiknek mind a kodifikációs tevékenységben, mind pedig a mai bírói gyakorlat tekintetében komoly tapasztalataik vannak. A szerzők remélik, hogy munkájukat - hasonlóan a többi e témával foglalkozó könyvhöz - a gyakorló jogászok és jogkeresők haszonnal tudják majd forgatni.