A gazdálkodással kapcsolatos jogszabályok és alkalmazási gyakorlatuk I. [antikvár]

I. F E J E Z E T ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK. A GAZDÁLKODÓ SZERVEZET FOGALMA 1 ¦ A gazdálkodással kapcsolatos joganyag jogi természete A gazdálkodással kapcsolatos jogszabályok ismertetéséről készült jelen anyag - a jogi szakvizsgára való felkészülést segítő más jogterületeket feldolgozó vázlatokhoz képest ¦ részben eltérő közelítésű. A jelen vázlatban ugyanis nem egy viszonylag egységes, homogén jogszabályi anyag -például a Polgári Törvénykönyv meghatározott részének ¦ ismertetésére kerül sor, hanem a gazdálkodási szférát számos, különbözö jogszabályok rendezik, és e jogszabályok általában nem sorolhatók be jogdogmatikai szempontból egyik vagy másik jogág kizárólagos keretei közé. A vegyes jogági jellegű és különböző szintű jogszabályokban megjelenő joganyag mégis mutat olyan általános vonásokat, amelyekre célszerű a figyelmet felhívni. a./ A nemzetgazdaság az 1989/90. évre tehető rendszerváltással a korábbi tervgazdasági rendszerről a piacgazdaságra tért át. Az áttérés természetszerűen nem egyik napról a másikra, egycsapásra történő váltást jelent, hanem azt, hogy ettől kezdődően és a jövőben is a törvényalkotó a gazdaság intézményeit, az ezeket kifejező jogintézményeket a piacgazdaság modellje szerint kezdte meg folyamatosan kiépíteni (illetve a régebbi jogintézményeket átalakítani). A jogalkotás szempontjából tehát egy olyan folyamatról van szó, amelynek végső célja a piacgazdasággal konform jogi struktúrák törvényi-jogszabályi kialakítása. Ebben az átalakuló társadalmi helyzetben a gazdálkodásra, a gazdasági szférára vonatkozóan folyamatosan újabb és újabb törvények és más jogszabályok jelennek meg. A jogszabályok ismertetését tartalmazó vázlat ezért egy adott időpontban a hatályos joganyagot tükrözheti, e joganyag természetes és szükségszerű változásai miatt azonban az ismereteket folyamatosan aktualizálni kell. A gazdasági joganyagot érintő nagyszámú új jogalkotási termék indokolja a korábbi vázlat újraszerkesztését is. b.l Az Alkotmányban rögzített piacgazdasági modell számára nem fogadható el, hogy a gazdaság résztvevői között diszkrimináció érvényesüljön, a magánszemélyeket ne illessék meg ugyanazok a gazdasági természetű jogosítványok (akár az anyagi jogok, akár az eljárási jogok területén), mint a korábban privilegizált szervezeti formákat. A piacgazdaság eltérő tulajdoni struktúrát feltételez, a tulajdoni, formák egyenrangúságát kifejező szektorsemlegesség elvére épül, az állam (állami tulajdon) fokozatosan kivonul a gazdaságból. A gazdálkodás az áruviszonyok logikájára épül fal, középpontjában az árutermelés áll, amelyből következik, hogy a gazdálkodás valamennyi résztvevője elviekben is azonos jogi helyzetbe kerül (versenysemlegesség elve), az üzletszerű tevékenység mozgatója a nyereségérdekeltség, az értékviszonyokat a kereslet-kínálat összefüggései mozgatják. A téma szempontjából ez azért lényeges vonás, mert a piacgazdasági modell - amely tehát az áruviszony logikájára épül - a korábbiaktól eltérően súllyal a polgári jogágban jelenik meg. A_polgári jog szabályozza az áruviszonyokat, a piacgazdaság által támasztott elvárásoknak a jogterületek közül elsősorban a polgári jognak kell megfelelnie. Ezért bár a