A gazdaság jogi alapjai I. [antikvár]

A magyar felsőoktatásban az 1940-es évek vége óta először kerül kibocsátásra olyan egyetemi tankönyv, amely a népgazdaság egészére nézve szisztematikusan tárgyalja a népgazdaság jogának, a gazdaságirányítási és a vállalati jognak az alapintézményeit. Nem véletlen, hogy először a közgazdászok oktatása vetette fel azt az igényt, hogy a gazdasági mechanizmusra, a gazdasági intézményrendszerre vonatkozó joganyagot ne a hagyományos jogágazati tagozódás, például az államjog, a polgári jog vagy a munkajog peremére szorítottan, tehát szétszórtan, hanem komplexen adjuk az egyetemi hallgatók kezébe. A gazdaságpolitikát, a gazdasági szakembert ugyanis aligha érdekli a jogi elméletben túlontúl is tisztelt jogágazati tagozódás, szerves egységben kívánja a jogi eszközöket is a gazdaságpolitikai célkitűzések szolgálatában alkalmazni. A gazdasági mechanizmus sajátos jogi szemléletmódban való tárgyalása talán idejekorán képes lesz a jövő közgazdászainak figyelmét felhívni arra, hogy a jog nemcsak eszköz, hanem a jogi szabályozás önmagában is érték, tehát lényegi sajátosságainak, öntörvényű rendszerének megsértése a gazdaságpolitikai célkitűzéseket is deformálhatja, a jog eszközszerepét is gyöngíti. A közgazdasági irodalomban és ennek megfelelően a politikai gazdaságtani, illetve a népgazdasági tervezési tananyagban is a gazdasági mechanizmus három elemét szokásos megkülönböztetni, nevezetesen a tervezési, a szabályozási, végül az intézményi rendszert, amely utóbbin lényegében a népgazdaság szervezeti rendszerét értik. A jog sajátos nézőpontjából a gazdasági mechanizmus tárgyalásakor célszerűbb, ha gazdaságirányítási és vállalati jogról beszélünk. A jog ugyanis eszközrendszerénél fogva alapvetően nem folyamatokra, hanem a gazdálkodás alanyaira,