A jog keletkezéséről és fejlődéséről [antikvár]

A belátásos iskola és az ösztönszerűségi iskola. Az államnak, a jognak általában és a jog egyes intézményeinek keletkezésére és fejlődésére vonatkozólag két, egymással ellentétes felfogás van forgalomban. Az egyik felfogás szerint az emberek azért alkották meg a jogot és azért alkotnak további uj intézményeket, azért tartják fenn, vagy változtatják meg a jogot, mert azt célszerűnek, az élet szükségleteinek kielégítésére alkalmasnak gondolták, vagy gondolják. Nézzük e felfogást néhány példában, a melyek a jog keletkezésére vonatkoznak. Az államot e felfogás szerint az emberek azért alakították, mert belátták, hogy rendezett összeműködés által mindenféle szükségleteiket jobban elégíthetik ki, első sorban pedig jobban védekezhetnek támadók ellen. Az állami hatalmat azért teremtették meg és bizták egyesre vagy többekre, mert szükségesnek találták, hogy valaki az állami rendet, ha kell, erő alkalmazásával is fentartsa. A büntetést azért hozták be az emberek, mert látták, hogy az elrettentvén, javítván, ártalmatlanná tevén, irtván, a bűntettek meggátlására alkalmas. És igy tovább. A második felfogás szerint az emberek nem azért alkották meg és alkotják a jogot, mert annak célszerűségét belátták és belátják, hanem ellenkezőlég „öntudatlanul, ösztönszerűleg" tették és teszik azt; tették és teszik azt azért, mert bizonyos bennük levő „hajlam, ösztön, jogérzet, szellem, népszellem, néptudat" viszi rá őket. Stahl szerint (1847.) a történelmi iskolának, a melyhez ő magát számitja, hitvallása a következő: „A jog... nem választásból és meggondolásból keletkezik, hanem belső; érzékből és hajlamból...