A Ket.-hez szorosan kapcsolódó jogszabályok [antikvár]

Előszó Az 1957. évi IV. törvény után - ha nem tekintjük önálló törvénynek az átfogó módosítás után a hatályos rendelkezéseket egységes szerkezetbe foglaló 1981. évi I. törvényt - a 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) Magyarországon a második, általános szabályokat tartalmazó közigazgatási eljárási törvény. A Kormány 1999-ben hozott határozata alapján a Ket. tervezetének kidolgozására kodifikációs bizottság jött létre a legkiválóbb elméleti és gyakorlati eljárásjogászokból. A bizottság - mielőtt hozzákezdett a Ket. szabályozási koncepciójának kidolgozásához - több célt tűzött maga elé. Az egyik cél az volt, hogy a Ket. legyen közérthető és jól áttekinthető törvény, amelyben nem csupán a jogalkalmazók, hanem az ügyfelek is könnyen eligazodnak. E célkitűzés indítékai közé tartozott, hogy a bizottság tagjai tisztában voltak vele: a közigazgatási jogalkalmazók túlnyomó részének nincs egyetemi jogi végzettsége, hanem vagy középfokú végzettséggel rendelkezik, vagy nem jogászi (hanem pl. orvosi, mérnöki, közgazdászi) felsőfokú végzettsége van. Ennek figyelembevételével a bizottság arra törekedett, hogy a Ket.-ben minél kevesebb legyen a más jogszabályokra való hivatkozás, így a jogalkalmazóknak nem kell majd 50-80 jogszabállyal dolgozniuk. A szövegezés során azután kiderült, hogy csak szűk körben lehet a más jogszabályokban foglalt rendelkezéseket beépíteni a Ket.-be. Időközben a Ket. is átfogó felülvizsgálaton esett át, a 2008. évi CXI. törvény nyomán csaknem minden rendelkezése megváltozott, de ennek a törvénynek már nem a kodifikációs bizottság volt a gondozója, hanem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. A kodifikációs jogkör átruházása más szemléletmódot hozott magával, így egyebek között sok minden eltűnt a Ket. eredeti szövegéből, ami a közigazgatási jogalkalmazók munkájának megkönnyítését szolgálta. Az ugyanis még úgy-ahogy védhető, ha a törvény csupán utal egy másik jogszabályra, de az már aligha ha bármilyen utalás nélkül használ olyan fogalmat, amelynek definíciója a Ket.-ben nem lelhető fel, holott még jogászi berkekben is csaknem ismeretlen fogalomról van szó. Mindez nélkülözhetetlenné tette egy olyan kiadvány összeállítását, amely a Ket.-hez szorosan kapcsolódó jogszabályokat, vagy azoknak a Ket. alkalmazásánál különösen fontos rendelkezéseit tartalmazza. Ha ugyanis nem lehetett beépíteni a Ket. szövegébe minden olyan rendelkezést, amellyel a közigazgatási jogalkalmazóknak dolgozniuk kell, akkor legalább álljon rendelkezésükre egy olyan kézikönyv, amelyben - a tartalomjegyzék és a betűrendes tárgymutató segítségével - mindazt megtalálják, amelynek ismeretére szükségük van. Szeretnénk hangsúlyozni: e könyv tartalma magához a Ket.-hez igazodik, nem pedig az egyes eljárásfajtákra vonatkozó különös eljárási szabályokhoz. így tehát az építésügyi igazgatás körében dolgozók épp úgy haszonnal forgathatják, mint a gyámügyi igazgatás jogalkalmazói. A joganyag két részből tevődik össze: a Ket. végrehajtási szabályaiból, illetőleg azokból a jogszabályi rendelkezésekből, amelyek eredendően nem is a közigazgatási jog körébe tartoznak, de a Ket. alkalmazásához szükség van reájuk. A Ket.-tel kapcsolatban különböző szerzők tollából és különböző kiadók gondozásában jónéhány kommentár jelent meg. E könyv szempontjából ennek nincs jelentősége. Jó szívvel ajánljuk tehát azoknak is, akik más kiadó gondozásában megjelent kommentárt vásároltak, vagy mindeddig egyáUalán nem vásároltak kommentárt, hanem az elektronikus úton megszerzett jogszabály-szöveggel dolgoztak. Amikor tehát köszöntjük Olvasóinkat, egyszersmind jó munkát is kívánunk nekik. prof. Dr. Kilényi Géza a Magyar Tudományos Akadémia Közigazgatás-tudományi Bizottságának elnöke