A kollektív szerződés-kötés kézikönyve [antikvár]

BEVEZETŐ Hazánkban a kollektív szerződések kötésének gyakorlata több évtizedes múltra tekinthet vissza. Az 1968-as gazdaságirányítási változás egyik munkajogi következménye volt, hogy a ke-ret-jellegű Munka Törvénykönyve lehetőséget biztosított normatív tartalmú kollektív szerződések létrehozására: a munkahelyeken. Ebben a rendszerben a kollektív szerződések a Munka Törvénykönyve végrehajtására létrejött kormány- és miniszteri rendeletek, később államtitkári rendelkezések stb., tehát a végrehajtási jogszabályok munkahelyi szintű kiegészítését szolgálták. Azt is mondhatjuk, hogy a munkahelyi kollektív szerződések a Munka Törvénykönyve végrehajtási szabályozásának legalsó szintjét jelentették. Az intézeti, az intézményi, az államigazgatási és a szövetkezeti szerveknél, továbbá a társadalmi és a politikai szervezeteknél munkaügyi szabályzatok jöttek létre, lényegében ugyanazoknak a kérdéseknek a rendezésére, amelyek a kollektív szerződéses szabályozásra tartoznak. A tartalmukat tekintve ezek annyiban voltak eltérőek a kollektív szerződésektől, hogy a költségvetési kapcsolódás miatt - a szövetkezeteknél pedig az alapszabály meghatározó szerepe miatt - korlátozottabb volt az anyagi következményekkel járó szabályozás lehetősége (szemben a gazdálkodó szervezeti szférával, amelyben a nyereségfelosztás helyi szabályozására volt lehetőség). A formai különbség az volt, hogy a kollektív szerződés a munkáltató és a szakszervezet közös szabályozását jelentette, míg a munkaügyi szabályzathoz a szakszervezet egyetértése kellett. Mindezt azért célszerű előre bocsátani, mert a korábbi rendszer teljes mértékben átalakult. A folyamat változásának kezdetét jelentette a Munka Törvénykönyve jelentős módosítását eredmé- 15