A konzultáció és intézményei [antikvár]

A társadalom, a gazdaság s ezen belül a munka világának szereplői közötti két évszázados együttműködésben a kezdetektől fogva fontos szerepre tett szert a konzultáció s annak különböző intézményei. Általános megfogalmazásban a konzultáció: az eltérő és/vagy közös érdekek által egymáshoz kapcsolt individuális vagy kollektív szereplők között a kapcsolatok felvételére, folyamatos fenntartására, továbbfejlesztésére irányuló kölcsönös információ- és véleménycsere, állandó vagy "ad hoc", nyilvános vagy zárt fórumokon. A konzultáció tehát két vagy több, független és autonóm szereplő közötti önkéntes együttműködés, amelynek célja egymás véleményének, álláspontjának kölcsönös megismerése, befolyásolása, adott esetben közös vélemény kialakítása (gyakran annak érdekében, hogy harmadik - további - felekre befolyást gyakoroljanak). A konzultáció a vélemények artikulálására és megvitatásán irányuló aktív magatartás, tehát nem korlátozódik pusztán a tájékoztatásra, s ennek következtében elvezethet a felek közötti konszenzushoz, közösen vállalt állásfoglalás deklarálásához is. A konzultációnak különböző formái, típusai alakultak ki annak függvény ében, hogy kik a konzultáció szereplői (szociális partnerek, kormány, a civil társadalom alanyai); milyen szinten kerül sor a konzultációra (mikro-, mezo-, makro(nemzetgazdasági)- vagy nemzetek közötti, feletti (pl. az Európai Unióban közösségi szinten); milyen témaköröket ölel fel a konzultáció; létezik-e erős, a szereplők állal létrehozott és érvényesített közös ideológia a konzultáció szükségességéről, eredményességéről és fontosságáról. A munkaügyi kapcsolatok első elméletalkotó tudósa, Dunlop, John T. [1958] - a makroszintű' konzultációra Is érvényes módon - állapította meg, hogy a munkaügyi kapcsolatok rendszere akkor lehel stabil, ha a szereplők kifejlesztenek egy közös ideológiát, amely a kölcsönösen elfogadott értékek együttesére épül.