A közigazgatási reform új perspektívái [antikvár]

Ágh Attila A MAGYAR KÖZIGAZGATÁSI REFORM ALAPJAI* Intézményi konvergencia az Európai Közigazgatási Térben Magyarországon kiterjedt viták folytak arról, liogy a közigazgatási reformot belső okok miatt kell végrehajtani, vagy az EU előírásai követelik meg. Hasonló viták folytak arról, iiogy az EU-ban van-e intézményi konvergencia az európaizálás következtében, vagy minden marad a régiben. Ezekben a vitákban nem pusztán elméleti kérdések fogalmazódtak meg, hanem sokkal inkább a szükséges változtatásokkal szembeni ellenállás jelentkezett elméleti mezben, hiszen elég nyilvánvaló, hogy az elmaradott magyar intézményrendszer átalakítása már régen napirendre került, és ugyanebben a modernizációs irányban az EU egész konkrét követeléseket fogalmazott meg, amelyek egyben kifejezik az EU-n belüli homogenizációs tendenciákat is. Az Európai Közigazgatási Tér fogalma 1992-ben jelent meg a Maastrichti Szerződés idején, amely kiterjesztette az EU közpolitikáit a gazdaságpolitikán túli területekre. Az Európai Tér mint közös tér megszervezése és átfogó szabályozása voltaképpen két modellben zajlik. A szorosabb együttműködést és szabályozást rendszerint a „space" fogalom fejezi ki, amit térnek lehet fordítani (European Administrative Space - Európai Közigazgatási Tér), a lazább szabályozást pedig az „area" fogalom, amit térségnek lehet fordítani (Area of Freedom, Security and Justice - a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége). Az Európai Tér megszervezése tehát változatos, egyben követi az egyes közpolitikák belső logikáját és a „közösségiesítés" mértékét is, ahogy újabban nagy erőfeszítés figyelhető meg az Európai Kutatási Térség (European Research Area) létrehozására. A kilencvenes évek eleje óta a régi tagországokban is vitáztak arról, hogy az EU-ban az Európai Közigazgatási Tér hatására, s egyáltalában az európaizálás keretében végbe-ment-e, s milyen mértékben a közigazgatási rendszerek homogenizálása. A kezdeti naiv feltételezések az európaizálás egész elméletében azon alapultak, hogy ez a homogenizáció gyorsan végbemegy a tagállamokban, de később mindinkább a szkeptikus vélemények kerekedtek felül, amelyek szerint az EU transznacionális intézményrendszeréhez való alkalmazkodás nem feltétlenül jelent intézményi konvergenciát, hanem az intézményi és/vagy közpolitikai alkalmazkodásnak - a nemzeti rendszereknek és tradícióknak megfelelően - különböző formái lehetségesek (lásd főleg Knill, 2001). Különösen érzékelhető volt a homogenizáció elutasítása a nemzeti közigazgatási rendszerek tekintetében, ahol a tradíciók igen erősek. Itt látszólag alig, vagy egyáltalán nem ment végbe homogenizáció, vagyis sokak szerint állítólag nem mutatható az intézményi konvergencia, de a szerzők nagy többsége az igen tekintélyesre növekedett komparatív szakirodalomban az intézményi konvergencia fokozódása mellett foglal állást. Az alaptézisem az, hogy három vonatkozásban, alapvető dimenzióban is igen erőteljes homogenizáció figyelhető meg az EU-ban, s ennek megfelelően az intézményi konvergencia is jelentkezik: