A közoktatásról szóló törvény [antikvár]

A közoktatási törvény 1999. nyarán elfogadott módosításának középpontjában egy minőségelvű oktatáspolitika jogszabályi alapjainak megteremtése áll. E célt három eszköz szolgálja; a tartalmi szabályozás kerettantervekkel történő kiegészítése, az országos értékelési és minőségbiztosítási rendszer kialakítása, valamint a finanszírozás terén az állami szerepvállalás erősítése. A 2001. szeptemberében kötelezően bevezetésre kerülő kerettantervek a közoktatás tartalmi szabályozásának azon eszközei, amelyek a NAT-ra épülve és az iskolák helyi tantervében kiegészülve együttesen biztosítják a nevelés-oktatás tartalmi egységét, korszerűségét; az iskolák közötti átjárhatóságot a közoktatási rendszerben. Az iskolák a helyi nevelési-oktatási sajátosságaikhoz igazodó tananyaggal egészíthetik ki a kerettantervben található követelményeket. A kerettantervek tehát biztosítják mindazt a szabadságot az iskolák, a pedagógusok, a fenntartók számára, amellyel lehetővé válik a helyi speciális elvárásoknak történő megfelelés, a hagyományos és új ismeretkörök megfelelő színvonalú oktatása. A tartalmi szabályozás mellett szükség van arra is, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük az abban foglalt elvárások teljesülését is. Ezért van szükség az országos minőségbiztosítási program elindítására. A magyar oktatásban a tankötelezettség 18 éves korig történő kiterjesztésével befejeződött az oktatás extenzív fejlesztésének szakasza. A mennyiségi növekedés után most a minőség fejlesztését kell célul tűzünk magunk elé. A program egyik célja ezért, hogy olyan eszközöket adjon az iskolák kezébe, melyek képessé válnak arra, hogy folyamatosan értékeljék, ellenőrizzék saját tevékenységüket, és a szükséges változásokra, fejlesztésekre maguk tudjanak javaslatot megfogalmazni. Másrészt vannak olyan objektív feltételek is, melyek alapvetően befolyásolják az oktatás minőségét - mint pl. az iskolák felszereltsége, vagy a tanárok képesítése -, ezért ezek teljesülését, meglétét folyamatosan ellenőrizni kell. Harmadsorban pedig hangsúlyt kell fektetni az un. pedagógiai hozzáadott érték mérésére, vagyis annak láthatóvá tételére, hogy egy-egy iskola honnan hová juttatja el tanulóit.