A közoktatásról szóló törvény [antikvár]

A közoktatási törvény 1999. nyarán elfogadott módosításának középpontjában egy minőségelvű oktatáspolitika jogszabályi alapjainak megteremtése áll. E célt három eszköz szolgálja; a tartalmi szabályozás kerettantervekkel történő kiegészítése, az országos értékelési és minőségbiztosítási rendszer kialakítása, valamint a finanszírozás terén az állami szerepvállalás erősítése.A 2001. szeptemberében kötelezően bevezetésre kerülő kerettantervek a közoktatás tartalmi szabályozásának azon eszközei, amelyek a NAT-ra épülve és az iskolák helyi tantervében kiegészülve együttesen biztosítják a nevelés-oktatás tartalmi egységét, korszerűségét; az iskolák közötti átjárhatóságot a közoktatási rendszerben. Az iskolák a helyi nevelési-oktatási sajátosságaikhoz igazodó tananyaggal egészíthetik ki a kerettantervben található követelményeket. A kerettantervek tehát biztosítják mindazt a szabadságot az iskolák, a pedagógusok, a fenntartók számára, amellyel lehetővé válik a helyi speciális elvárásoknak történő megfelelés, a hagyományos és új ismeretkörök megfelelő színvonalú oktatása.A tartalmi szabályozás mellett szükség van arra is, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük az abban foglalt elvárások teljesülését is. Ezért van szükség az országos minőségbiztosítási program elindítására. A magyar oktatásban a tankötelezettség 18 éves korig történő kiterjesztésével befejeződött az oktatás extenzív fejlesztésének szakasza. A mennyiségi növekedés után most a minőség fejlesztését kell célul tűzünk magunk elé. A program egyik célja ezért, hogy olyan eszközöket adjon az iskolák kezébe, melyek képessé válnak arra, hogy folyamatosan értékeljék, ellenőrizzék saját tevékenységüket, és a szükséges változásokra, fejlesztésekre maguk tudjanak javaslatot megfogalmazni. Másrészt vannak olyan objektív feltételek is, melyek alapvetően befolyásolják az oktatás minőségét - mint pl. az iskolák felszereltsége, vagy a tanárok képesítése -, ezért ezek teljesülését, meglétét folyamatosan ellenőrizni kell. Harmadsorban pedig hangsúlyt kell fektetni az un. pedagógiai hozzáadott érték mérésére, vagyis annak láthatóvá tételére, hogy egy-egy iskola honnan hová juttatja el tanulóit.