A közszolgálati munkajogviszony [antikvár]

ELÖSZÖ A szocialista demokratizmus továbbfejlesztése, a racionális szervezeti keretek megteremtése, a hatáskörök és feladatkörök megfelelő kialakítása mellett nem kis mértékben a hivatásos államapparátuson, a közszolgálati dolgozókon múlik az állami tevékenység hatékonyságának emelése, a dolgozók ügyeinek színvonalas, emberséges intézése. Nagyon lényeges társadalmi és jogpolitikai feladat tehát az államapparátus működését biztosító szeméijá és tárgyi, szervezeti és jogi feltételek megteremtése, ideértve a közszolgálati dolgozók élet- és munkakörülményeinek megfelelő kialakítását is. Ebben fontos szerepet játszik munkajogviszonyuk elméleti elemzése és megfelelő tételes jogi szabályozása is. A felszabadulás előtti magyar burzsoá államszervezet szétzúzását követően az új szocialista államapparátus munkajogi szabályozásának alapvető, elvi kérdéseit elméletileg csak igen kismértékben dolgozták fel. Erre pedig egyre inkább nagy szükség van. Államapparátusunk az elmúlt 26 évben alapvetően eredményesen oldotta meg a feladatait, szilárd bázisa szocialista államunknak. A jövő feladatai azonban még szilárdabb, hatékonyabb állami tevékenységet igényelnek. A szocializmus teljes felépítésére irányuló építőmunkánk tehát azt igényli, hogy az eddiginél sokkal szélesebb körben, differenciáltabban, elmélyültebben foglalkozzunk az állam és szervei feladatainak, szervezeti és működési rendjének, munkamódszereinek tudományos elemzésével. Mindez azt is szükségessé teszi, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsunk a közszolgálati dolgozókra vonatkozó jogi szabályozásra, a közszolgálati munkajogviszonyok elméleti és gyakorlati kérdéseire. A Munka Törvénykönyve és a végrehajtására vonatkozó szabályok, ha nem is egységes szerkezetben, de jórészt figyelembe veszik a közszolgálati dolgozók munkajogviszonyának sajátosságait. A szerzők arra tö- 3