A közszolgáltatások szervezésének alternatívái [antikvár]

A KÖZSZOLGÁLTATÁSOK ÉS AZ ÖNKORMÁNYZATI FELADATOK BEVEZETES A közszolgáltatások körébe számtalan feladat tartozik, melyek jelentős mértékben függnek egy ország társadalmi-gazdasági fejlettségétől, állami berendezkedésétől és az állam gazdaságpolitikájától, a technikai fejlettség és fejlődés sajátosságaitól, az igények, szükségletek kielégítésének feltételrendszerétől, de a társadalmi hagyományoktól is. A közszolgáltatások meghatározásainak, megközelítéseinek kérdése szoros összefüggésben van mindazokkal az elméleti és gyakorlati kérdésekkel, melyek a közjavak és magánjavak, kollektív javak és piaci javak viszonyát vizsgálják. A téma érinti a szükségletek kielégítésének sajátosságait, a fogyasztásból történő kizárás lehetőségeit és korlátait, a finanszírozás forrásait, a központi és a helyi szabályozás feltételrendszerét, az államháztartás rendszerét, a piac és állam viszonyát. A szakirodalomban található többféle meghatározásban közös az, hogy a szolgáltatásokhoz sorolhatók mindazok a tevékenységek, melyek közvetlenül elégítenek ki szükségleteket, a közszolgáltatások körébe pedig azok a tevékenységek sorolhatók, amelyek kielégítésénél az egyén fogyasztása nem korlátozza mások szükségletének kielégítését, ahoi a szükségletek kielégítésében a közösségnek, a közösségi szabályozásnak is jelentős szerepe van. A közszolgáltatás körének meghatározása közhatalmi döntés, ahol a közcélú, közérdekű szolgáltatások körét határozzák meg, amelyek a közösség minden tagja számára azonos feltételek mellett hozzáférhető. Az Európai Unióban - éppen a közhatalmi döntési sajátosságok miatt - a közszolgáltatások körének meghatározása tagállami feladat, melyet alaptörvények és az ágazati törvények szabályoznak. Ebben az értelmezésben közszolgáltatás az, amit az áiiam és önkormányzat annak minősít A piacgazdaságban az átlagos életszínvonal növekedésével a speciális és differenciált igények kielégítése céljából, valamint a verseny és a hatékonyság érdekében a közszolgáltatások terén is biztosítani szükséges a választási lehetőségeket, a közszolgáltatások szervezésének alternatíváit. Éppen ezért a közszolgáltatások terén is érvényesíteni szükséges a szektorsemlegességet a szabályozásban. Sajátos módon jelenik meg az a közhatalmi döntés, hogy a közszolgáltatásokat milyen módon és mértékben lehet kollektív javakként finanszírozni, vagyis közös forrásból, az államháztartás rendszerében, és melyek lesznek azok, amelyeket részben vagy egészben, de sajátos szabályozás mellett piaci javakként finanszíroz a fogyasztó. Társadalmi, közhatalmi döntés kérdése az is, hogy a magánjavak közül (ahol az egyén fogyasztása kizárja mások fogyasztását) mit finanszíroz egy társadalom kollektív javakként közös forrásból, és mi az, amit a piaci szabályok alapján a fogyasztónak kell megfizetni. A közszolgáltatások eddigi fogalmi jellemzőiből is látható, hogy a közszolgáltatások körének meghatározása abban az értelemben is fontos kérdés, hogy a piac- és versenyszabályozás milyen elveket követ a szükségletek kielégítése céljából, de abban is, hogy a közpénzek elköltése és ellenőrzése hogyan történik egy országban. Az