A kultúra és a tömegkommunikáció jogi szabályai [antikvár]

A köztudatba, a köznyelvbe mára lassanként beépült a „kulturális jog" kifejezés, illetve gyűjtőkategória, amit az is erősít, hogy időközönként megjelennek cikkek és más kiadványok ezzel a címmel, azonkívül meghatározott képzési formákban az oktatásba is kötelezően beépült ez a tantárgy. Mindez arra enged következtetni, mintha a kulturális jog egy önálló jogág lenne. Valójában azonban kulturális jog nem létezik, legalább is nincs abban az értelemben, hogy lenne a kultúrával kapcsolatban egy olyan, jól körülhatárolható, egységes jogelvekre és dogmarendszerre épülő jogág, mint amilyen a magánjog (polgári jog), a büntetőjog, az eljárásjogok és így tovább. A kulturális jog fogalmának, tárgykörének a meghatározása azért sem könnyű feladat, mert magának a kultúrának, a kulturális életnek a körvonalai sem tisztázottak. A kultúra ugyanis - legtágabb értelemben - az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összességét jelenti. Szűkebb (és az általunk is használt) értelemben pedig a kultúra a művelődésnek valamely területe, illetve valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása. Valószínűleg akkor járunk a legközelebb a megoldáshoz, ha a kulturális jogot a kulturális igazgatás fogalmából, pontosabban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) és a helyi önkormányzatok ágazati hatáskörébe, felelősségi körébe tartozó feladatokból vezetjük le. Tulajdonképpen ez is meglehetősen bizonytalan terep, mivel ezt sem tekinthetjük állandónak, örökkévalónak. Példának okáért a médiatörvény hatálybalépéséig a teljes audiovizuális szektor a művelődési tárca alá tartozott, míg a műemlékvédelem (kulturális örökség védelme) 1998-ban került át az NKÖM-hez.