Bővebb ismertető
Részlet:
1. A kultúra és a közigazgatás összefüggései
A kultúra - a legáltalánosabb értelemben - az emberi közösségek magatartását és gondolkodásmódját áttételesen, közvetetten meghatározó szellemi és anyagi javak összessége. A kultúra mindig valamely közösséghez kapcsolódó jelenség, noha természetszerűen hatása a egyén, az individuum szellemi és anyagi tevékenységében jelenik meg. A kultúra tehát tipikusan közösségi, társadalmi termék. Társadalmi abban az értelemben, hogy a társadalom létének és működésének egyik feltétele, de társadalmi abban a vonatkozásban, hogy a kultúrát közösségi magatartás, társadalmi tevékenység teremti meg. Az egyén a közösség tagjaként, a közösséggel való kölcsönhatásban teremtője és felhasználója a kultúrának. A kultúrának. A kultúra társadalmi gyakorlatot mozgató hatása, közösségszervező ereje a közösség elismeréséből fakad. A közösség elismerő aktusa nélkül bármely szellemi vagy anyagi jószág - amely egyébként alkalmas lehet kulturális hatás kiváltására - csak az individuális hasznosság vagy értékesség szempontjai szerint minősíthető.
A kultúra javainak fogyasztása, befogadása elemi emberi igény és szükséglet. Akit e szükségletében korlátoznak, azt lényegi emberi tulajdonságainak kibontakoztatásában akadályoznak. Sőt az az állítás is megkockáztatható - még ha van is ebben egy jó adag politikai cinizmus -, hogy a kulturális fogyasztás egy bizonyos mértékig képes az egyéb anyagi fogyasztást pótolni. Akkor tehát, amikor a közigazgatás a kulturális természetét közvetlenül nem tudja ugyan hasznosítani, de mégis alapvetően fontos számára annak belátása, hogy érzelmileg érzékeny, árnyaltan gondolkodó, a jó és a rossz, az igazságos és az igazságtalan között különböztetni képes ügyfeleivel valószínűleg kevesebb gondja akad majd, mint azokkal, akik ezekkel a kulturális adottságokkal nem rendelkeznek. A kulturális szféra bővítésével és demokratizálásával így a közigazgatás saját sokirányú tevékenységéhez teremti meg a külső hatékonyság egyik nélkülözhetetlen feltételét.