A Legfelsőbb Bíróság a nemzetközi összehasonlítás tükrében [antikvár]

A jog fontos funkciója - mint ismeretes - egyrészt a társadalmi-gazdasági viszonyok szervezése, kezdeményező alakítása, másrészt a megzavart társadalmi-gazdasági viszonyok rendezése, a konfliktusok feloldása. E funkció megvalósulásának rendkívül fontos területe a jogalkalmazás. Nemcsak azért, mert ez az a szféra, ahol előtérbe kerül a jog kényszereleme, s beállnak a jogi normákban meghatározott követelményeknek meg nem felelő magatartások jogkövetkezményei. hanem azért is, mert a jogi normáknak a jogalkalmazó szervek által történő érvényre juttatása rendjén mód nyílik a konkrét jogesettel összefüggő társadalmi-gazdasági viszonyok feltárására, a jogsértések okainak a felfedésére és elemzésére, s mindezek folytán a jogkövetkezményeknek olyan megállapítására, amely a figyelembe jövő valamennyi tényező legmegfelelőbb értékelésén alapul, s ezért egyben a legnagyobb hatásfokkal valósítja meg a nevelést. Márpedig társadalmi-gazdasági viszonyaink fejlődésének jelenlegi szakaszában a jog nevelő funkciója különös súllyal jelentkezik. A meggyorsult fejlődés a társadalom valamennyi tagjával szemben fokozott igényeket támaszt, s a koncentrált erőfeszítésből jelentős rész hárul a bíróságokra. A jogalkalmazás során a feladatok gyakran újszerűen jelentkeznek, s ezért állandóan új színekkel gazdagodik a bírói munka is. Ez viszont azt is jelenti, hogy a bíróságokkal szemben az igények is növekednek. A társadalmi valóság differenciáltabbá válása differenciáltabb és elmélyültebb jogalkalmazói munkát kíván. Ez pedig fokozottan áll a Legfelsőbb Bíróságra, amelynek az Alkotmányban előírt kötelessége, hogy elvi irányítást gyakoroljon az összes bíróságok ítélkezése tekintetében.