A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2002/2. [antikvár]

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSAGA Jogegységi határozat A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA 3/2002. BJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa Budapesten, 2002. december 16. napján tartott nem nyilvános ülésen a Legfelsőbb Bíróság olnöklie-lyettesének indítványa alapján meghozta a következő jogegységi hatá atot: 1. 1. Összbüntetésbe foglalni - ha ennek egyéb törvényi feltételei fennállnak-kizárólag végrehajtandó szabadságvesztéseket lehet. 2. Ha a felfüggesztett szabadságvesztést utóbb végre kell hajtani, az összbüntetésbe foglalás szempontjából a továbbiakban végrehajtandó szabadságvesztésnek tekintendő. 3. Az összbüntetésbe foglalás feltételei addig állnak fenn, amíg egyik büntetést sem hajtották teljesen végre, illetve a végrehajtásuk folyamatos. II. Az összbüntetés tartamát olyan mértékben kell meghatározni, hogy az elkövetőt lehetőleg ne érje hátrány azért, mert a terhére rótt bűncselekményeket nem egy eljárásban bírálták el. III. 1. Az összbüntetési ítélet rendelkező részében a bíróság az alapítéletek, valamint - többszörös összbüntetésbe foglalás esetén - a korábbi összbüntetési ítélet hatályon kívül helyezése nélkül összbüntetésbe foglalja az alapítéletekben kiszabott büntetéseket, és meghatározza az összbüntetés tartamát. Rendelkezik az összbüntetés egységes büntetcs-vég-rehajtási fokozatáról, a feltételes szabadságra bocsátás kizárásáról, az elkövető visszaesői minőségéről. 2. Az összbüntetés egységes végrehajtási fokozatát az alapítéletek rendelkezéseinek alapulvételével kell megállapítani akkor is, ha a büntetés-végrehajtási biró úgy rendelkezett, hogy az alapítéletben kiszabott büntetés hátralevő részét eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb fokozatban kell végrehajtani. 3. A büntetés fele részének letöltése után az elítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha valamennyi alapítóiét így rendelkezett, és az összbüntetés mértéke nem haladja meg a három évet. Egyébként a feltételes szabadság lehetősége az összbüntetés végrehajtási fokozatához igazodik. 4. Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt az össz-büntetésből, ha bármelyik alapítélet a feltételes szabadságra bocsátásból kizárta. IV. 1. A javítóintézeti nevelést és a szabadságvesztést akkor is összbüntetésbe kell foglalni, ha az elkövető a bűncselekményt egy másik alapügyben hozott ítélet jogerőre emelkedése után követte el. 2. Az összbüntetésbe foglalás feltételei addig állnak fenn, amíg egyik büntetést vagy intézkedést sem hajtották végre, illetve a végrehajtásuk folyamatos. 3. Javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén a bíróság elsősorban a fiatalkorú személyiségét és nevelhetőségét figyelembe véve bírálja el, hogy az összbünte- tést az alapítéletben kiszabott szabadságvesztéssel egyező tartamban határozza-e meg, vagy meghosszabbítja. 4. Ha valamennyi alapitélet szerint a fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani a szabadságvesztést, az összbüntetés végrehajtási fokozata - az összbüntetés tartamától függetlenül - a fiatalkorúak fogháza. V. A BK 130., 151. és a 172. sz. kollégiumi állásfoglalás már nem tekinthető irányadónak. Ajogegységi határozat nem veszi átaBK 151. sz. állásfoglalás 111. pontjának az összbüntetésbe foglalás eljárási kérdéseiről adott olyan, érdemben helytálló iránymutatásait, amelyek átmentek a bírói gyakorlatba, illetve olyan jogszabályi rendelkezésekre hivatkoznak, amelyeket az 1998: XIX. tv. (az új Be.) hatályon kívül helyez. Indokolás A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. §-a(l) bekezdésének a) pontja és31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását, valamint - a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma BK 151. sz., BK 130. sz. és BK 172. sz. állásfoglalásának hatályon kívül helyezése mellett - jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. Az indítvány hivatkozik aira, hogy a Btk. összbüntetési szabályait az 1999. március l-jén hatályba lépett 1998. évi LXXXVll. törvény(aBtk. 1998. évi novellája) alapvetően megváhoztatta. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma az összbüntetés számos kérdését illetően a Bszi. 33. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogkörében a Btk. novellájának hatálybalépését követően többször véleményt nyilvánított, majd összbüntetési jogegységi határozat meghozatalának kezdeményezését javasolta [Bszi. 33. § (2) bek.]. A legfőbb ügyésznek a Bf 699/2002. számú átiratban kifejtett - és képviselője által a nem nyilvános ülésen is fenntartott - álláspontja szerint az anyagi jogi szabályok lényeges változása ellenére az összbüntetésbe foglalással kapcsolatos BK 130., 151. és 172. számú állásfoglalások a kvázi halmazati összbüntetésre vonatkozó részükben irányadónak tekintendők. A Legfelsőbb Biróság Büntető Kollégiumának a Bírósági Határozatok Fórum rovatában közzétett iránymutatásaival kapcsolatban ugyanez a véleménye. Álláspontja szerint az 1999. március 1. napja után kialakult ítélkezési gyakorlat megfelel a Btk. hatályos összbüntetési rendelkezéseinek, ezért indokoltnak tartja, hogy a korábbi iránymutatásokat a jogegységi határozat az indítványnak megfelelően összegezze. A Legfelsőbb Bíróság büntető jogegységi tanácsa a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében jogegységi határozat hozatalát szükségesnek találta, és a korábbi állásfoglalásait, illetve véleményeit összefoglalva, a jogszabályi változások rigyelembcvételévcl ad iránymutatást az összbüntetéssel kapcsolatos jogértelmezési kérdésekben. 1. 1. Az 1998: LXXXVll. tv. 25. §-ával módosított Btk. 92. §-ának (1) bekezdése szerint „Ha az elkövetőt több, hatá-rozolt ideig tartó szabadságvesztésre ítélik, cs az elkövető valamennyi büncselekmciiyt a legkorábban hozott ítélet jog-