A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2004/1. [antikvár]

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSAGA Jogegységi határozatok A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA 1/2004. BJE szám a magyar köztársaság nevében! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa Budapesten, a 2004. évi március hó 29. napján tartott nem nyilvános ülésen a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványára meghozta a következő jogegységi határozatot: LA Btk. 274. §-ának (1) bekezdés c) pontjában meghatározott (ún. intellekmális) közokirat-hamisítás bűntettének elkövetési tárgya lehet minden olyan közokirat, amelynek rendeltetése, hogy a benne foglalt adat valóságát teljes bizonyító erővel bizonyítsa. 2. A más nevére szóló valódi közokiratnak a személyazonosság igazolására történő felhasználása is megalapozza a Btk. 274. §-a (1) bekezdése b) pontjának 111. fordulatában meghatározott közokirat-hamisítás bűntettének megállapítását. Indokolás 1. A Legfelsőbb Bíróság elnőklielyettese a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tőrvény (Bszi.) 31. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, illetve a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 440. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott jogkörében, a Bszi. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve a Be. 439. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében az alábbi 1. és 2. pontokban felsoroltelvi kérdésekben jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. 1. Eltérő bírói gyakorlatot tapasztalt annak megítélésében, hogy az ún. „rendelkező", illetve „bizonyító" közokiratok megkülönböztetésének van-e jelentősége a Btk. 274. §-a (1) bekezdése a)-c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítás bűnteuének megállapítása szempontjából, és valóüan adatok „rendelkező" közokiratba foglalása esetén is megvaló-sulhat-e a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti (ún. intellektuális) közokirat-hamisítás bűntette. A joggyakorlat megosztottságát ebben a kérdésben az alábbi példákkal szemléltette: a) A Legfelsőbb Biróság Bf 1. 303/1989. sz. határozatával (BH 1991/7. szám) az V r és a VL r. terhelteket a tettesként, az I. n terheltet a felbujtóként elkövetett, a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti intellektuális közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Az irányadó tényállás szerint az I. r terhelt egy valódi közjegyzői okirat mintájára, részben annak fénymásoló eljárással történő felhasználási hamis közjegyzői okiratot szerkesztett, terheh utóbb fel is használta. A Legfel, tott, hogy a közjegyző előtt tett és által; zat nem bizonyítja a benne foglalt tények tartalmi valóságát, hanem kizárólag azt igazolja közhitelességgel, hogy az említett napon és helyen a felek megjelentek a közjegyző előtt, és tartalmilag azt a nyilatkozatot tették, amelyet a közjegyző a nyilatkozatába foglalt. Kifejtette, hogy az intellekmális közokirat-hamisítás kizárólag az ún. bizonyító közokiratok tekintetében valósulhat meg, mert azok önmagukban is igazolják a bennük foglaltak valóságát. b) A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a B. törv. 676/ 1988. számú határozatával a legfőbb ügyész újabb törvényességi óvását elutasította (BH 1988/337.). Amegállaphott tényállás szerint a terhelt az országból jogellenesen kivitt külföldi fizetőeszköznek a felhasználásával Bécsben egy videókészüléket vásárolt, részére az eladó ehhez egy közjegyzőileg hitelesített ajándékozási nyilatkozatot is átadott. A terhelt Magyarországra visszautazva a valótlan tartalmú ajándékozási nyilatkozatot a vámáru-nyilatkozathoz csatolta, és az 51 000 forint belföldi forgalmi értékű műszaki cikk elvámolásához a devizahatósági engedélyt megkapta. Utóbb derüh fény arra, hogy az ajándékozási nyilatkozat valótlan tartalmú. A Legfelsőbb Biróság álláspontja szerint az ajándékozási okiratnak a közjegyző által történő Mtelesítése annak az igazolására szolgál, hogy a magát ajándékozóként megjelölt személy a közjegyző előtt megjelent, és ott nyilatkozatot tett. Ugyanakkor a közjegyző által tőrtént hitelesítés a névaláírás valódiságán túlmenően nem alkalmas annak igazolására, hogy a magát ajándékozóként feltüntető személy valójában ajándékként, ellenérték nélkül adta a megajándékozottként feltüntetett személy részére a szóban levő műszaki cikket. Az ún. intellekmális közokirat-hamisítással kapcsolatban kiala- kult ítélkezési gyakorlat szerin abban az esetben állapítható meg, ha ; ereje kiterjed a benne foglalt - az elkö vei bevezetett - tények valóságának a azok tartalmának a tanúsítására is. Az í slekmény csak izokirat bizonyító i közreműködésé-Hiyítására, vagyis endelkező közok-vámkezelés enge iratok - így a devizahatósági engedély és a délyezése - kizárólag annak a bizonyítására alkalmasak, hogy az ott írt hatóság a megjelölt helyen és időben a rendelkező részben irt határozatot hozta, ezzel kapcsolatban milyen rendelkezést tett, de a közokirat bizonyító ereje nem terjed ki a határozat belső tartalmára, az abban foglalt ténymegállapítások, tényállásbeli és jogi érvek helyességére (pl. bírósági ítélet, államigazgatási eljárás során hozott határozat stb.). Az adott esetben a devizahatósági engedély és a vámolás engedélyezésével kapcsolatos államigazgatási határozat kizárólag annak a bizonyítására volt alkalmas, hogy a vámliatóság a vámárunak a belföldi forgalom számára való vámkezelését engedélyezte, dc magának az ajándékozási jogügyletnek a 'agy; adan ak a hiányát. olt. nyitotta, erre il- /al egy más tartalmú i ezt az l.r. és azV.r. őbb Biróság rámuta-hitelesített nyilatko- megtörténtét letőleg alkali c) A Fővárosi Biróság, mint másodfokú bíróság 28. XIV. 8499/2001/5. számú ítéletében a vádlottat a közoki hamisítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Az íré adó tényállás szerint a vádlott a rendőri igazoltatás sori személyazonosságára vonatkozóan valótlan adatokat monc melyeket rendőri jelentésbe foglaltak. A másodfokú bíró álláspontja szerint a rendőri jelentés az igazoltatott szei lyét és nyilatkozatait illetően rendelkező okirat, mert bi Bf rat-ny- ott, ság