A magyar állampolgárságra vonatkozó jogszabályok II. [antikvár]

Részlet: BEVEZETŐ 1993. október l-jén lépett hatályba a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény és a végrehajtásáról rendelkező 125/ 1993. (IX. 22.) Kormányrendelet. A törvényjavaslat jó parlamenti fogadtatása, majd vitája, a törvényalkotó munka rövid időre az alkotmányjog e marginális területére, az állampolgársági jogra irányította a figyelmet. Az állampolgársági törvénnyel kapcsolatban is - hasonlóan más új törvényekhez -, a hatályba lépéskor fogalmazódnak meg a kérdések: mi a változás a korábbi jogszabályokhoz képest? Mire kell különös gondot fordítani? Mennyiben újak az egyes kérelmek előterjesztésének feltételei? Ezeket a kérdéseket teszik fel a jogalkalmazók és azok az érdeklődők, akiknek állampolgársági ügyük van folyamatban vagy állampolgársági kérelmet szándékoznak előterjeszteni. Könyvünk elsősorban gyakorlati szemléletű, az állampolgársági eljárásban közreműködőknek jogászoknak, e jogág iránt érdeklődőknek és nem utolsósorban a kérelmezőknek kíván alapvető ismereteket nyújtani. Nem kerülhetünk meg azonban minden elméleti kérdést, egyes fogalmakra magyarázatot kell találnunk. Elsőként nézzük, mi is az állampolgárság? Az állampolgársági jogot ismertető munkákból nem maradhat ki az állampolgárság fogalmának definíciója. Ezt az állampolgársági törvények nem szokták meghatározni, a jogelmélet körébe utalják. A múlt század második felétől kezdődően, a feudális, jórészt szokásjogi „állampolgárság" fogalmat felváltotta a polgári államhoz kötődő, ma is élő állampolgársági jogfelfogás. Az állampolgárság fogalmának azonos elemeit nevezi meg minden elmélet: egy adott államhoz tartozás, az állam és az egyén speciális, közjogi jellegű viszonya, nemzeti, etnikai, érzelmi, erkölcsi elemek. A jogtudományban a polgári jogfelfogás kezdetétől vitáznak két jellegzetes nézet, a jogviszonyelmélet és a státuselmélet hívei. A