A magyar csődjog alapjai [antikvár]

A csődjog a jogtudomány azon speciális határterületei közé tartozik, amely rendkívül szoros kapcsolatban áll a jogon kívüli világgal. Elsősorban természetesen a közgazdaság tudománnyal fonódik össze, amit már az is jelez, hogy maga a csőd szakkifejezés tulajdonképpen nem jogi, hanem közgazdasági kategória. Jelentsége nem több és nem kevesebb, mint az, hogy valaki (az adós) adott pillanatban fennálló adósságát nem fizeti ki. A nemfizetés ténye teljes mértékben lefedi a csőd közgazdasági jelentését és itt meg is áll, e terminus technikusból tehát nem kapunk választ az okokra, nevezetesen hogy a nemfizetésre azért került-e sor, mert az adós nem tud, vagy nem akar fizetni, vagy esetleg elfelejtkezett fennálló kötelezettsége teljesítéséről. A közgazdaság irodalom felfogása szerint a csőd normális kísérő jelensége az üzleti életnek, attól függetlenül létezik, hogy az adott állam e közgazdasági jelenség jogi megoldási módjait szabályozza-e avagy sem. E tekintetben tehát élesen elválik egymástól a csőd, mint közgazdasági kategória és a csődjog, mint jogi kategória. Ezt egyebek között azzal is bizonyítani lehet, hogy léteznek és kialakultak olyan pusztán közgazdasági válságkezelő technikák, amelyeket a piaci szereplők hoztak létre és teljes mértékben mentesek a jogi formalizmustól, vagyis nincs jogszabályi hátterük.