A mosodás [antikvár]

Előszó Tapintható volt a feszültség. Óráknak tűnt, amíg végre a papírokkal kezdtek el foglalkozni. Gondoltam, még egyszer elmagyarázom, de hát végül is minden ott volt feketén-fehéren. A fivérek egyike idegesen vizslatta a lapokat; kövér, nikotinfoltos ujja a sorok fölött táncolt, mint amikor a kiskölök olvasni tanul vagyis hát inkább mint egy suhanc, aki túl alaposan vizsgálta meg, vajon elég tiszta-e a kokain, amit épp most hoztak be az Egyesült Államokba. A másik kettő ott állt mögötte, tiszta ideg volt mindkettő. Egyikük vigyorgott. Vagy vicsorgott? Másikuk derekánál krómsárga fény villant. Mindig szeretett felvágni. Hogy másztam bele ebbe? Kezdetben olyan egyszerűnek tűnt minden, szinte még törvényesnek is Épp csak kisegítettem néhány embert, akik inkább barátaim, mint ügyfeleim voltak. Jó fiúk, nem sötét bunkók. De ez a három itt emberi hulladék. A Martinez fivérek. Kubai amerikaiak, akiknek a szülei Castro rendszere elől menekültek ide; Miamiban a fiúk egy árva cent nélkül