A munkaerő migrációja és az Európai Unió [antikvár]

Az Egységes Európai Piac alapelve a négy szabadságnak - az áruk. a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának - az érvényesülése. Kötetünk ezek egyikének, a munkaerő szabad vándorlásának kérdéseit taglalja. Az Európai Unió országhatárainak kölcsönös megnyitásával párhuzamosan zárták le mind szigorúbban az Unió külső határait (a Schengeni Egyezmény 1995 óta érvényes hatályának megfelelően), s mind szigorúbb intézkedéseket hoztak saját munkaerőpiacaik védelmében - a nem tagországbeli (vagyis harmadik országbeli) polgárok munkavállalásának korlátozására, megakadályozására.Az Unión belüli vándorlás azonban - a közhiedelemmel ellentétben - meglehetősen szerény. 1995-ben az Európai Unióhoz tartozó országok népességének hozzávetőleg mindössze 5 százaléka volt külföldi állampolgár, s ennek is csak harmada volt az Európai Unió valamely országának polgára (negyedrészük egyéb nyugat-európai országé; a második harmadához tartozók felerészben törökök, mintegy hat százalékban közép- és kelet-európaiak; míg a maradék egyharmad Európán kívüli - nagyobbik felük arab országokból érkezett). A jelenség nem véletlenszerű, az európainál jelentősen hosszabb gazdasági és pénzügyi uniós tapasztalatokra visszatekintő USA-ban is hasonlóak az arányok: a népességnek kevesebb mint 6,5 százaléka nem az USA állampolgára. (Nagyobbik harmaduk a szomszédos országok - Mexikó és Kanada - polgára.) Az Európai Unió egyes országainak migrációs mirhájában ugyanakkor nagy az eltérés: míg Belgiumban vagy Németországban mintegy 10 százalék körüli a külföldi állam- polgárok aránya, Görögországban vagy Finnországban mindössze 2 százalék körüli. Hasonlóképpen igen eltérő a külföldiek aránya az USA egyes államaiban is: a legmagasabb a nyugati parton, főképp Kaliforniában, ahol eléri a 16 százalékot is, míg a közép-nyugati államokban a legalacsonyabb, arányuk itt mindössze 3 százalék volt 1996-ban. (Forrás: Employment in Europe 1997. Analysis of key issues, Luxembourg, 1998)