Bővebb ismertető
Részlet:
"Előszó
Ki ne ismerné a „káeftésítés", „kiszervezés", privatizálás, bérbeadás, felszámolás vállalati eseteit, és azokat az iskolákat, kórházakat, szociális ellátást nyújtó szervezeteket, melyek korábbi közalkalmazottai magán-, alapítványi vagy éppenséggel egyházi munkáltatóhoz kerültek az intézmény átadása során. Mindezekben az a közös, hogy ilyenkor a munkavállaló „feje fölött" megváltozik a cégtábla, miközben ugyanazon a munkahelyen, lényegében ugyanazt a munkát végzi. Nos, az e kötetben tárgyalt uniós irányelv célja éppen az, hogy ilyen esetekben a munkahely megőrzését, a munkafeltételek folytonosságát biztosítsa. Az európai uniós irányelv ilyenkor „a munkavállalók jogainak megóvásáról" beszél „a vállalatok, üzemek vagy azok részeinek átruházása esetén", amit nem véletlenül szoktak „szerzett jogok" direktívájaként is emlegetni
Az Európai Unió 77/187 számú irányelvének megalkotása, értelmezése és alkalmazása azonban az Unión belül is hatalmas vitákat váltott ki. A luxemburgi székhelyű Európai bíróság közel 40 ítéletében foglalkozott az értelmezésével, majd ezek alapján született meg az eredeti irányelv módosítása (98/50 számú direktíva.) Magyarországon az irányelv által szabályozott terület a „munkajogi jogutódlás" néven vált közismertté, és aligha feltételezhetjük, hogy itthon kevesebb értelmezési problémával kellene számolnunk, mint az irányelv európai bevezetésnél. Mivel a szocialista nagyvállalatok szétesése és privatizációja során a kilencvenes évek elején tömegessé vált a „munkáltató személyében bekövetkező változás", a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma az 1992 novemberében meghozott 154. számú állásfoglalásában - lényegében az Európai Unió szabályozásával összhangban - foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ezt követően az állami tulajdonú cégekre vonatkozóan az átalakulással és privatizációval foglalkozó törvények is részletesen szabályozták az érdekegyeztetési eljárásokat, és bár az egyéni munkaviszonyok és a kollektív szerződések sorsával külön jogszabály"
3