A munkaügyi kapcsolatok rendszere [antikvár]

r 1. A MUNKAÜGYI KAPCSOLATOK FEJLÖDESE, TÖRTÉNETE 1.1. A munkaügyi kapcsolatok modelljei A munkaügyi kapcsolatok a piacgazdaságok közel két évszázados szerves fejiőd'ésének eredményeként a munkavállalók és a munkáltatók, képviseleti és érdekképviseleti szervezeteik. valamint a/ állam közötti intézményes (megállapodásokon nyugvó és/vagy jogilag szabályozott) kapcsolatok rendszerét a jelentik. E kapcsolatok céllá a munka világa szereplői között az együttműködés Jciépítése. fenntartása, a konfliktusok lehetőség szerinti megelőzése, illetve a már kialakult konfliktusok megoldása. Természetesen a ma létező munkaügyi kapcsolatok egy bonyolult történeti folyamat eredményét tükrözik, s ha visszatekintünk az ötven vagy száz évvel korábbi állapotokra, akkor lényegesen más munkaügyi kapcsolat rendszer tárul elénk. Hasonlóképpen: ha két vagy több ország ma létező munkaügyi kapcsolatait hasonlítjuk össze, akkor is lényeges különbségeket tárhatunk fel közöttük. A munkaügyi kapcsolatok állandó fejlődésben, változásban vannak, létezési formáikat befolyásolják a társadalmi tradíciók, hagyományok, történeti és regionális fejlődési utak, kormányzati elképzelések, a szereplök közötti erőviszonyok. A piacgazdaságokban tehát nem beszélhetünk a munkaügyi kapcsolatok homogén, egységes, "egyetlen legjobb" modelljéről. Annak ellenére azonban, hogy a munkaügyi kapcsolatok a piacgazdaságokban rendkívül sokszínűek, megragadhatók a munkaügyi kapcsolatok általánosan érvényes jellegzetességei is. Ilyen közös vonás például az a feltételrendszer, amely nélkül nem, vagy csak korlátozottan működhetnek a munkaügyi kapcsolatok. E feltételrendszernek vannak politikai, gazdasági és társadalmi elemei, amelyek közül a legfontosabbak a következők-, a polgári szabadságjogok, a parlamenti demokrácia, a piacgazdaság, a munka világának autonóm és független társadalmi szereplői, a szereplők együttműködésére vonatkozó garanciák, a nyílt munkaügyi konfliktusok vállalásának lehetősége, a nyomásgyakorlás kölcsönös alkalmazhatósága, a munka világát közvetetten meghatározó kérdések megoldásában való közreműködés. ' A feltételrendszer egyes elemei országonként, régiókként, történeti szakaszokként eltérően kombinálódtak, ennek függvényében különböző intézményekben öltöttek testet. Ahhoz, hogy a munkaügyi kapcsolatok történeti fejlődésének szakaszait, a ma létező munkaügyi kapcsolat rendszerek sokszínűségét megragadhassuk, bonyolult viszonyaikban eligazodhassunk, különböző modelleket kellett alkotnunk. Ennek megfelelően beszélhetünk a munkaügyi kapcsolatok "fejlődési-modelljeiről", "kontinentális-modelljeiről", "ország-modelljeiről", illetve „szektoriális modelljeiről". A "fejló'dési-modellek" egy-egy - azonos történeti utat járó - régió, ország vagy kontinens munkaügyi kapcsolatainak fejlődését, történeti szakaszait tükrözik. így például a kontinentális (Nyugat)Európa munkaügyi kapcsolatainak fejlődését - a XIX. század elejétől napjainkig négy modellel írhatjuk le. A"kontinentális-modell" egy-egy régió (kontinens) meghatározott történeti korára, időszakára vonatkozó munkaügyi kapcsolat állapotot rögzíti, s a különböző földrészek munkaügyi kapcsolatainak összehasonlító elemzését teszi lehetővé. A kontinentális modellek közül számunkra a távol-keleti (japán), az észak-amerikai (angol-szász) és a kontinentális európai modell ismerete a legfontosabb. Természetesen a kontinentális munkaügyi kapcsolat modellek is bonyolult viszonyok megtestesítői. Napjaink európai kontinentális modellje is rendkívül összetett, ugyanis benne határozottan elkülönülnek a részmodellek, az ország-