A Nemzeti Kegyeleti Bizottság öt éve [antikvár]

Immár öt esztendeje, 1999 novemberében alakult meg a Nemzeti Kegyeleti Bizottság, törvény alapján, hogy a nemzet kiemelkedő fiainak és lányainak emlékezetét ápolja, nyughelyeiket számbavegye és fennmaradásukról gondoskodjon. A feladat különleges volt, hisz a működés feltételeit, az érdemi munkához az alapokat is nekünk kellett megteremteni. A Bizottság felkért tagjai (társadalmunk meghatározó személyiségei közül válogatva) széleskörű emberi-szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Ez a Bizottság saját hatáskörében azt a számomra megtisztelő döntést hozta, hogy elnökévé választott: Az ügy közel állt és mind a mai napig közel áll hozzám: íróként mindig is fontosnak tartottam az érdemes elődök iránt a hálát - tanárként a múltnak ismeretét, és állampolgárként is a közös felelősséget: ,A jelen sokkal tartozik a múltnak, és ha ezt a tartozását ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet" A nemzet, a magyarság, ha amnéziába süllyed, lelkiismeretét veszíti el. A tevékenység pontos jogszabályok szerint zajlik; de a jogot nekünk kell megtöltenünk mondanivalóval, aktuális tartalmakkal, az örök emberi törvényekre tekintve. Kegyelet mindenkinek jár, aki itt élt köztünk a Földön, - de dicsőség csak azoknak, akik igazságaikkal, cselekedeteikkel, példájukkal előrevitték az emberi létet. A megteremtett Nemzeti Sírkert virtuális, az ország legkülönbözőbb helyein nyugvó megnevezett halottak védelmet élvező sírjait foglalja méltó keretbe. Öt év telt el a kezdeteinktől - de feladatunkat, a teljes megvalósítást a nagy idő jellemzi; a munka végére nem tehetünk pontot Határozataink és terveink függetlenek a mindenkori napi politikától A tapasztalatok igazolják ezt: a Bizottság összetétele a kezdetektől változatlan, módosulás csak betegség miatt következett be. A gyakorlati tevékenységet végző kollégáink lelkesedése és szakmai igyekezete páratlan. A visszajelzések szívmelengetőek: úgy tetszik, értékeink pusztulását még sikerült (és a továbbiakban is sikerül) megakadályoznunk. Természetesen nem nélkülözhetjük a kormányzati segítséget és jóakaratot - s igényeljük azt a biztonságot, amit a közvélemény támogatása jelent.