Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
„Nyugdíjas állás". Mindannyian ismerjük ezt a kifejezést, és tudjuk - ha máshonnan nem, régi magyar filmekből -, hogy a Horthy-korszakban milyen nagy jelentősége volt annak, ha valaki nyugdíjas állásba kerülhetett, hogy idős korában is legyen miből megélnie. így volt ez a dualizmus korában is, azzal a nagy különbséggel, hogy még szűkebb volt azoknak az állásoknak a köre, amelyek nyugdíjra jogosítottak. Jó partinak számított tehát az a férfi, aki nyugdíjas állásban dolgozott, mint például a postás, irodai altiszt, a vasutas vagy az útka-paró. A njoigdij a nőkre sokkal később terjedt ki, mint a férfiakra, mert még a XIX. század legvégén is nagyon kevés nö dolgozott állami alkalmazottként, vagy olyan állásban, hogy saját jogon nyugdíjhoz jutott volna.
Figyelmem a Tisza Kálmán miniszterelnöksége, az 1875-1890 közötti időszak minisztertanácsi jegyzökönj^veinek révén irányult erre a témára. A minisztertanács ugyanis meglepően sokat foglalkozott nyugdíj- és kegydíjügyekkel. Úgy véltem, bizonyára létezik olyan kiadvány, amely A Nyugdíjfolyósító Intézet vagy A nyugdíjbiztosítás száz éve címet viseli, amelyből megérthetem, miért kerültek ilyen ügyek ekkora számban a minisztertanács elé. Ilyen kiadványt azonban nem találtam, mint ahogy nem is találhattam, mert nem létezhet, hiszen a nyugdíjhoz tartozó önálló intézmény Magyarországon valóban nem tekint vissza százéves múltra.
Ha viszont nem, kérdés, hogy a gondoskodásnak ez a formája Magyarországon hogyan és mikor kezdődött. Mikor és kik kaptak először nyugdíjat?
Az első támpontot Csizmadia Andor A magyar közigazgatás fejlődése a XVIIL századtól a tanácsrendszer létrejöttéig című munkája adta, a döntő lökést pedig dr. Móczár Elemér 1913-ban megjelent Nyugdíj lexikon című könyve. Könyvének alcíme A magyar állami életünk fontosabb nyugdíj szabályainakfejlődése részletes tárgyalása és magyarázata. Dr. Móczár Elemér a magyar királyi számvevőszék titkára volt. Munkájában sok olyan problémával foglalkozott, amelyek engem is foglalkoztatnak, több kérdésemre választ kaptam, és a sejtéseimre, amelyeket a minisztertanácsi jegyzökönyvekből véltem, több esetben