A párbérkérdésről [antikvár]

A katholikus lelkészkedő papság jövedelmi forrásai közt a párbér nevezet alatt ismeretes egyházi szolgáltatások méltán képezik széles körökben érdeklődés tárgyát. Számos plébánia úgyszólván kizárólag a párbérre van alapítva; másokban a lelkészek megélhetését biztosító jövedelemnek tekintélyes részét az alkotja, ennélfogva igen sok lelkészi állomásnak plébánosát és hiveit a legközvetlenebbül érinti a párbérkérdés. A szóbanforgó szolgáltatások régmúlt századok folyamán vertek az egyház és a nép életében gyökeret Az időközi átalakulások a gazdasági, társadalmi, közjogi téren azután nyomot hagytak az intézményen: fejlesztették, változtatták, módosították, aminek következménye, hogy a párbérintézmény országszerte a legtarkább változatokat tünteti föl, de egyöntetűen, szerves módon szabályozást mindezideig nem nyeri Az intézmény korszerű átalakításának hiánya hozza magával, hogy az sok esetben anakronizmusként jelentkezik, súrlódásokat idéz elő a szolgáltatásokra jogosítottak és kötelezettek közt, minden vesződség, fáradozás, körültekintés mellett is, gyakran a hivek zaklatásával, másfelől a lelkészek érzékeny károsodásával jár. Ezek a tapasztalatok érlelték meg a kívánságot, amely ma már mindenhol visszhangra talál és a párbérintézménynek a változott viszonyokhoz való átalakítását sürgeti. Az 1906. évi november hó 22-én kelt legfelsőbb elhatározás valóban a közóhajtásnak felelt meg, amikor a katholikus kongrua után nyomban, első helyen megoldandó föladatul kitűzte a párbérügyet.