A polgári törvénykönyv magyarázata V. [antikvár]

ÖRÖKLÉSI JOG I. A rendi társadalom öröklési joga Magyarországon A honfoglalást megelőzően a családi-nemzetségi vagyon alapján állt társadalmunk. A családot a legidősebb férfi családtag képviselte. Halála után a következő korban és alkalmasságban megfelelő lépett a helyébe. A családok együttesen gazdálkodtak, a kieső családtag vagyonát a család tagjai egymás között osztották fel. Az Árpád-házi királyok ennek a rendnek helyébe egyrészt az alkalmasság szerinti kiválasztást állították, másrészt a gyermekek öröklését, az örökhagyó rendelkezési jogát, valamint a királyi szükségörökösijogot tették törvénnyé. Az Aranybulla a rendelkezési hatáskört a korona öröklésével szemben növelte, de kötelesrészt adott a fiú utódnak. Törvényessé nyilvánította az oldalági öröklést végrendelet híján, és bevezette a leánynegyed intézményét. Nagy Lajos az Aranybulla megerősítésekor kifejezetten megváltoztatta az örökhagyó addigi rendelkezési szabadságát. Ennek helyébe lépett az osztályos atyafiak dologi várománya a közös ős által hagyott ősi vagyonban, és utána a korona háramlási joga. Az ősiség tehát a rendi Magyarország öröklési rendje, amely szerint az ősinek minősülő vagyonban a lemenők öröklése a kötelező törvényes öröklés. A várományosok kihaltával a birtok visszaszállt a koronára. Az ingó vagyonnal és a szerzeményi vagyonnal kapcsolatban a rendelkezési jog, amit az egyházi bíróságok pártoltak, megmaradt. A hagyatéki perek illetékességén úgy változtatott a hazai szokás, hogy azon vagyonok tekintetében, amelyekben ingatlan is szerepelt, az accesso-rium sequitur principale elv alapján kivonta az elbírálást az egyházi bíróságok hatásköréből és a királyi bíróságnak adta át. Ezt a hazai jogot a Tripartitum után mindenesetre a ius commune szellemében értelmezték, még a Kúrián is. A Plánum Tabulare döntései sorozatosan használják az örökjogi elveket a római jog szerint. Az egyetemes jogutódlás mellett létezett egyedi jogutódlás hagyomány is. Tárgya szerint mindkét jogutódlás vonatkozhatott adományos és egyéb jószágra, valamint ősi (felmenőtől örökölt) és szerzeményi jószágra. [Magyar jogtörténet, Budapest 2001, 98-99.]