A politikai igazságszolgáltatás a II. világháború utáni Budapesten [antikvár]

A II. világháború utáni politikai igazságszolgáltatásnak Magyarországon története és emlékezete is van. Ez a kettő egyre kevésbé találkozik egymással. Ez a konfliktus a magyarázata annak, hogy erre az alapkutatásra vállalkoztunk. Hiába a népbíróságokról szóló egyre gyarapodó szakirodalom, melyből válogatást az irodalomjegyzékben közlünk, ennek a közbeszédben és a közéletben csekély a hatása. Ennek első oka a történelem és a nyilvános történelem (publichistory) közötti különbségtételben kereshető. Míg a nyilvános történet valamilyen konkrét cél eléréséért szélesebb közönséghez szól, addig a „történelem" az általa szakmainak nevezett közönség mércéjének kíván megfelelni. A népbíróság története a szaktörténészek területe, és ez a tudás nem befolyásolta érdemben az erról folyó közbeszédet. A második ok az elméleti keret, amelyben a kutatás és a kutatás értelmezése zajlik. A népbíróságok a II. világháború utáni igazságszolgáltatás eszközei voltak, tehát megítélésük is és értelmezésük is átpolitizált. Az igazságszolgáltatás megítélését meghatározzák a politikai törésvonalak, melyek kizárják az egyes, a politikai keretbe nem illeszthető álláspontok érdemi mérlegelését. A harmadik ok, hogy a népbírósági tárgyalás a magyar lakosság mintegy tizedének személyes élménye: vagy személyesen voltak tanúk, vádlottak, vagy a családjukból érintett valakit ez a