A rendvédelmi munka társadalmi beágyazottsága [antikvár]

Előszó A társadalomtudományok által feltárt, kifejtett korszerű ismeretek egy jelentős része napjainkban nélkülözhetetlen a rendvédelem különböző területein tevékenykedő gyakorlati szakemberek számára. Ez a ma már közhelyként fogalmazódó megállapítás korábban csak formálisan volt elfogadott, s évtizedek kellettek hozzá, amíg ténye és következményei folyamatosan beleszövődtek a szakmai szféra mindennapjaiba. Ennek a folyamatnak azonban volt/van egy ma már egyáltalában nem elhanyagolható „mellékterméke". Ennek az a lényege, hogy a társadalomtudományi vizsgálódások eredményeinek összekapcsolódása a rendvédelmi tevékenységgel határozott motivációkat is jelentett a tudomány művelői számára: egyre inkább meghatározóvá vált/válik a rendvédelem közvetlen igénye. Ennek a következménye kettős. Egyfelől bizonyos tudományterületeket kimondottan azért művelnek, hogy a rendvédelem a kutatások eredményeit felhasználja. Másfelől a speciális szakmai igények korábban nem létező, nem művelt tudományterületeket teremtenek. Az elmúlt évtized során ez a tendencia felerősödött, s egyre inkább új minőség születik: a rendvédelem vagy rendészeti tudományok minősége. Ennek természetszerű, ámbátor nem feltétlenül a legjelentősebb eredménye, hogy az akadémiai tudományágak között ma már félreérthetetlenül helyet követel magának ez az új diszciplína. A Rendőrtiszti Főiskola Társadalomtudományi Tanszéke tudományos tevékenységét egyre inkább ennek a ténynek a tekintetbevételével, egyben pedig e jelzett folyamat lehetőség szerinti erősítésének a jegyében folytatja. Ennek a törekvésnek megfelelően körvonalazódik és realizálódik most már rendre azoknak az évenkénti tudományos rendezvényeknek a programja, tartalma is, amelyeket a tanszék évek óta szervez és produkál, s amelyek „történetében" 2003 novemberében sorrendben a 10. ilyen konferenciára került sor - A rendvédelem társadalmi beágyazottsága címmel. A kétnapos tudományos konferencián - immár nyugodtan mondhatni, hagyományosan -a téma vonzásában vállalkozó tanszéki oktatók mellett jeles külföldi és hazai előadók, valamint a tudományos munkában „oroszlánkörmeiket próbálgató" végzős hallgatók szerepeltek. A szándékoltan absztrakt témamegjelölés produktív kapcsolódásokra nyújtott lehetőséget. így szinte szándékolatlanul, bár persze bizonyos szükségszerűséggel alakultak ki a konferencia viszonylag szuverén „blokkjai": elméleti igényű bevezető előadás a kontroll