A szakszervezeti érdekérvényesítés jogi és gyakorlati kérdései a közszolgálat területén [antikvár]

Bevezető 1. E füzet célja, hogy a közalkalmazottakat, a köztisztviselőket és a szolgálati viszonyban álló munkavállalókat tömörítő szakszervezetek számára gyakorlati segítséget nyújtson az átmeneti viszonyok miatt előforduló munkáltatói törvénysértésekkel, túlkapásokkal stb. szembeni munkavállalói érdekvédelemhez, s -természetszerűen - a munkáltatóval való együttműködéshez és az egyeztetések hatékony lefolytatásához. Éppen ezért az anyag a szakszervezeti jogosultságok bemutatása után azokat az érdekérvényesítési technikákat mutatja be, amelyeknek a felhasználásával, egymásra épülő rendszerben - de a jogi eszközök mérlegelt alkalmazásával - érdemi szakszervezeti érdekérvényesítés valósulhat meg a szakszervezetek és a munkáltatók kapcsolatában, továbbá a szakszervezetek munkaszervezeti szint feletti szerveinek működésével és jogosultságaival kapcsolatos jogi feltételek, illetőleg lehetőségek felhasználásával. Másrészt elemi feltétele az érdekvédelemnek a kapcsolattartás a munkáltatóval, továbbá a konfliktusok esetében a munkavállalók számára elfogadható kompromisszumok keresése és elérése. Tehát a szakszervezetek jogi úton érvényesíthető jogosultságainak és érdekképviseleti szerepének azon kérdéseivel foglalkozik a füzet, amelyek a munkaharc keményebb eszközeinek gyakorlati megelőzését szolgálhatják. Természetes azonban, hogy e keményebb eszközökről is szólni kell, mert a munkáltatói oldal részéről gyakran tapasztalható az együttműködési készség hiánya, a szakszervezeti jogosultságok megkérdőjelezése, a szakszervezeti fellépések önkényes - de teljességgel megalapozatlan - munkáltatói minősítése (pl.: „nem egyeztetek, mert a kifogást megalapozatlannak tartom", holott ennek minősítése a bíróság kizárólagos joga) mindennapos tapasztalat. Ugyanígy a munkáltatói döntésekkel kapcsolatosan tapasztalható rendelte-