A szláv államok jogrendszerei [antikvár]

ELOSZO A szláv népek joga című kötet I. részében (A szokásjogtól az első törvényekig) összehasonlítottuk a középkori szláv államok jogát. Arra a következtetésre jutottunk, hogy addig a korszakig kimutatható a közös szláv jogi kultúra, a közös intézmények, számos nyelvi és történelmi hasonlóság, de mégsem fogadhatjuk el a 19-20. századi szláv jogtudósok állítását, mely szerint ebben a korszakban létezett külön szláv jogcsalád, amely egyenrangú lett volna a írancia vagy az angolszász joggal. A szláv jogászok sem gondolták, hogy a későbbiekben lehetne hivatkozni a „szláv jogra", mivel Oroszország kivételével a szláv államok elveszítették függetlenségüket, és más birodalmak részeivé váltak,' s csak a 19. vagy a 20. században - foként az első világháború eredményeként - újították fel államiságukat. Jelen kötetben a szláv államok jogrendszereit és jogintézményeit hasonlítjuk össze. Az első részben az államok (népek) jogfejlődését mutatjuk be, a másodikban a már nem létező többnemzetiségű szláv föderációk (szocialista) j ogát és végül a harmadik részben a mai szláv államok hatályos jogrendszereit. Mindegyik tárgyalt korszakban más-más (feudális, szocialista, nyugati) minta alapján épült fel a szláv népek joga. A szláv népek joga I. részében már szó volt az iszlám jogról, valamint az albánok és a romákjogáról, amelyek szintén szerves részei a szlávok (főként déli szlávok) jogfejlődésének; ezúttal ezekkel nem foglalkozunk. Az általunk tárgyalt államokat és népeket a nyelvük és történelmük alapj án hasznáh megkülönböztetés szerint soroljuk be a keleti (oroszok, ukránok, fehéroroszok), a nyugati (lengyelek, csehek, szlovákok) és a déli szlávok (bolgárok, szerbek, horvátok, bosnyákok, szlovének, macedónok, montenegróiak) közé. A keleti szlávok a középkortól az Orosz Birodalom, majd a Szovjetunió, a nyugati szlávok a Habsburg Birodalom, majd Csehszlovákia, a déli szlávok (nyugati ága) a Habsburg Birodalom, maj d Jugoszlávia, a balkáni déli szlávok pedig a Török Szultánság, később Jugoszlávia részei voltak. Munkánk legnagyobb része a ma hatályos jogrendszerek összehasonlítására koncentrálódott. Leginkább a déli szláv nemzetekre fordítottuk a figyelmet, hiszen a szomszédságunkban a háborút követően egyes kérdéseket (kisebbségvédelem, kettős állampolgárság, a Hágai Nemzetközi Bírósággal (ICTY) való együttműködés stb.) a többi szláv és európai államhoz képest sokkal részletesebben, illetve eltérően szabályozták. Az olvasó elé tárt vizsgálódásunk eredménye egy tankönyv célját ís szolgálja, ezért a komparatív elemzés mellett minden témakörben szublimáltuk és közöljük az egyes országok szabályozását. Ez utóbbit az indokolta, hogy napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés a szláv népek iránt, de a hallgatók legnagyobb része nem ismeri a szláv nyelveket, hanem többnyíre a nem mindig tökéletes angol nyelvű források alapj án szerzi meg tudását. Továbbá köz-vetíen szomszédaink többsége szintén szláv állam, vagyis ebből következően kifejezetten praktikus haszonnal járhat jogrendszerük ismerete. Ugyanakkor az ilyen jellegű megoldás, A jogfejlődésükben nagy törés észlelhető, hiszen a közös szláv intézmények, jogi szokások háttérbe szorultak, helyükre a felsorolt három nagy állam valamelyikének jogrendszere lépett.