A szocializmus bűnbarlangjai [antikvár]

ELŐZETES Sokféleképpen elmesélték már a Kádár-rendszer történetét, de ha akarnánk, se tudnánk egyetlen vágányra kényszeríteni azt a vonatot, amelynek egyes szerelvényei különböző útirányból, de kötöttpályákon haladnak. Igaz, végül egyetlen csatlakozóba gyűjtve mindent - az összeomlás pályaudvarába befutva. A történettudomány, a gazdaságtörténet, a szociológia vagy a jogtudomány immáron harminc éve végzi azt a munkát, hogy felmutasson életutakat, vagy megrajzoljon kapcsolási ábrákat, illetve számot adjon rétegekről és ellentétekről, amik válaszokat adnak arra, hogy „mi is volt a Kádár-rendszer". Közös jellemzőjük ezeknek a kérdéseknek, hogy a láthatóból, a kutathatóból, a kikérhetőből és így a dokumentáltból indulnak ki, majd hoznak létre területükön egy Kádár-rendszer-kánont. Mit mondhatunk azokról az állításokról, melyeket e kötet beszélgetőpartnerei - talán túlozva bár, de megtörve nem -kényszerültek megfogalmazni estékbe nyúlóan egy-egy korabeli megoldatlan vagy már lezárt bűnügy kapcsán. A stájsz ugyanis úgy áll, hogy szerintünk a korabeli bűnözők vastagon besatírozták az őket érdeklő részeket abban a rendszerben, amelynek ők is meghúzták a határvonalait: a második világháborút követő létrejövetel idején is, meg a rendszerváltás során is. Másként fogalmazva: mi szeretnénk leültetni őket egy kép