A társadalmi kohézió erősítése [antikvár]

7 ELŐSZÓ A kohézió fogalma, mint oly sok más, némi megkésettséggel érkezett a társadalomtudományokba. Egyfajta metaforaként fogható fel a „társadalmi kohézió" fogalom annak jelölésére, hogy az önös érdekeiket amúgy követni szándékozó individuumokat mi teszi mégis közösségi, társas, társadalmi lénnyé. Szótári meghatározásában valamiféle összetartó erő, így társadalomtudományos alkalmazásában azt kellene meghatározni, mi a társadalomban ez a bizonyos összetartó erő. A filozófia és a társadalomtudományok történetében számos válasz született e probléma megoldására. Beszélhetünk róla a kiscsoportok szintjén, de a társadalom egészében is értelmezhető. Winch és Gingell* szép meghatározása szerint: „A társadalmi kohézió olyan társadalmak jellemző tulajdonsága, melyek képesek biztosítani, hogy a polgárok önbecsülésük feladása nélkül legyenek képesek harmonikusan együtt élni." Politikai programokban a modern társadalmak működési zavarai miatt jelent meg a társadalmi kohézió kérdése. Az Európai Unióban megszülető kohéziós politikák is több okra vezethetők vissza. Egyrészt gazdasági konvergencia nehezen képzelhető el a társadalmi-politikai rendszerek jellegzetességeinek közelítése nélkül. A társadalmi összetartozás, e metaforikus erő gyengülése társadalmi konfliktusokhoz vezethet, mely az egész uniós integrációs folyamat és az uniós intézmények működésének zavartalanságát is veszélyeztetheti. Az egyenlőtlenségek növekedése, a társadalmi kirekesztés és diszkrimináció ilyen kockázatokat rejt magában. A társadalmi védelem megfelelő szintjének garantálása e veszélyek elhárításának egyik legfontosabb eszköze. Az e kötetben található tanulmányok többsége 2005-ben született és a szerzők által kialakított formában közöljük őket. Tausz Katalin