A toleráns társadalom/Korlátlan, erőteljes és szélesre nyitott [antikvár]

E könyv megírására a szólásszabadság modern fogalmára adott, bevett magyarázatokkal és elméletekkel való elégedetlenség sarkallt, legfőképpen pedig az, ahogyan ezeket azokban a bírósági ügyekben alkalmazzák, amelyeknek részét képezi az, amire szélsőséges beszédként gondolunk. Ez a társadalom olyan figyelemre méltó jogi alapelvet talált ki, amely értelmében a kormányzati szabályozással szemben védelmet élvez az államra különösen veszélyes és társadalmilag káros beszédtevékenység. Az emberek szabadon szót emelhetnek a kormányzat erőszakos megdöntése mellett, buzdíthatnak törvényes és érvényes jogszabályok megszegésére, szeméremsértő dolgokat mondhatnak közterületeken, és érvelhetnek a faji, illetve vallási csoportok elleni diszkrimináció mellett. Nincs még egy szabad társadalom, amely akár csak hasonló mértékben engedélyezné az ilyen típusú beszédet. Miért kell ezt nekünk megengedni az Egyesült Államokban? Mit nyerünk társadalomként - vagy mit hiszünk, hogy nyerünk - azzal, hogy így viselkedünk? E döntés kialakulása a történelem folyamán nem olyan régi keletű, mint ahogyan azt sok olvasó gondolhatja. Az, hogy a szólás- és sajtószabadság alkotmányos alapelvét jelentősebb mértékben a Legfelső Bíróság juttatja érvényre és értelmezi, valójában csak a huszadik század második évtizedéig nyúlik vissza. E rövid, körülbelül hatvanéves időszakban az ország bíróságai - különösen a Legfelső Bíróság - jogi doktrínák alaposan kidolgozott rendszerét fejlesztették ki a beszédtevékenység védelme érdekében. A jogtudomány Első Alkotmánykiegészítéssel foglalkozó ága több kötetnyi bírósági ügyből, több száz tudományos cikkből és több tucat könyvből áll. A jogi egyetemek rendszeresen nemcsak egy, hanem számos kurzust indítanak szólás- és sajtószabadság témában. Az Első Alkotmánykiegészítéssel foglalkozó szakterület mérete drámai módon megnőtt, és ezzel együtt sok alterületre osztották fel. Az Első Alkotmánykiegészítésről folyó gondolkodás középpontjában hagyományosan a szélsőséges beszéd védelmének témája áll. Meg kell-e védenünk azt, és miért? Ez a kérdés alkotja az Első Alkotmánykiegészítés modern kori tanulmányozásának gerincét. Egy olyan korban, amikor a távközlési technológiában végbemenő változások társadalmunk forradalmasításával kecsegtetnek - vagy egy másik nézőpontból, fenyegetnek -, és eközben a szólás- és sajtószabadsággal kapcsolatos problémák garmadáját vetik fel, továbbra is az az alapvető kérdés lesz az Első