A törvényszéki orvostan tankönyve I. [antikvár]

A magyar orvosi könyvkiadó társulat kiadásában 1909-ben megjelent háromkötetes törvényszéki orvostan című könyvem megjelenése óta rövid idő alatt teljesen elfogyott s ez a reám nézve megtisztelő körülmény arra indított, hogy mindjárt akkor hozzáfogjak egy jóval nagyobb, öt kötetre terjedő új kiadás előkészítéséhez, amelyben előfordult eseteimből részletes casuistikát óhajtottam felvenni s emellett az irodalmi adatokat olyan részletességgel óhajtottam felsorolni, hogy azok, akik egyes kérdések iránt részletesebben érdeklődnek, a kellő útmutatást megkaphatták volna. Az előkészülésnek hat esztendőre terjedő kitartó munkáját, sajnos, a háború ketté törte s az idő kerekének további forgásával értéktelenné lett az, amit gyűjtöttem. Arra, hogy belátható időn belül magyar nyelven ötkötetes törvényszéki orvostant lehessen megjelentetni, gondolni sem lehet, de még arra sem, hogy az eredeti három kötetet ismételni lehessen. Minthogy azonban lépten-nyomon azt látom, hogy nemcsak a szigorlatokra készülő jelölteknek, hanem az életbe már kilépett orvostársaknak, sőt bíróságok, rendőrségek, csendőrségek tagjainak, egyszóval a jogászoknak is múlhatatlanul szükségük van a törvényszéki orvostanból útbaigazító vezérfonálra, készséggel vállalkoztam a Révai Testvérek cég felszólítása folytán jelen könyvemnek elkészítésére, bárha előre éreztem azokat a nehézségeket, amelyekkel együtt jár tárgyamnak szük keretek közé szorítása. Különösen fokozta a nehézségeket az, hogy úgy, mint régebbi munkámmal, az újabból is különböző igényeket kellett kielégítenem. Megpróbálkoztam a jogi vonatkozású részek összeszorításával, de amikor az ilyen értelmű átdolgozással már nagyot haladtam, rájöttem, hogy így az orvosok nem kapják meg kellő formában azokat a jogi ismereteket, amelyekre nézetem szerint szükségük van; megpróbálkoztam az orvosi vonatkozású részek megrövidítésével, de csakhamar azt kellett látnom, hogy ennek következtében az orvosi rész a jogászok számára teljesen érthetetlenné és ezzel értéktelenné lesz. A végén is csak azt tehettem, hogy úgy a jogi, mint az orvosi részben a kevésbbé jelentős fejezeteket megrövidítettem, az irodalmi adatok felsorolását pedig teljesen mellőztem. Mégis, hogy azok is, akik egyes kérdések iránt netalán behatóbban érdeklődnének, a szükséges segítséget megkapják; a második kötetnek végén röviden összefoglaltam az 1909 óta megjelent fontosabb közléseket, főként azokat, amelyek útmutatása mellett a többi közlést fel lehet kutatni.