A vállalati törvény [antikvár]

A felszabadulás óta eltelt időszak a magyar nép életében új korszakot nyitott. Ez a korszak a társadalmi és gazdasági élet jelentős szerkezeti átalakulásával járt együtt. A népgazdaság struktúrájának megváltozásában fontos szerep jutott az ország iparosításának.A gazdasági és a politikai hatalom megszilárdulása az 1946-47-es években napirendre tűzte az ipar államosítását. Ez a folyamat kezdetbe lassú volt, az 1948. március 25-én hozott minisztertanácsi határozattal azonban gyökeres fordulat következett be: államosították a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemeket. Az államosítás végrehajtásának ütemére jellemző, hogy az 1948 októberéig államosított feldolgozóipari gyárak az összes iparvállalatok 22 százalékát tették ki, s ezekben a gyárakban foglalkoztatták a feldolgozó gyáripar munkáslétszámának kb. 70 százalékát. 1949 elején a feldolgozóipari vállalatoknak már csaknem 39 százaléka köztulajdonba került. A nehéziparban a köztulajdonban levő gyárak aránya lényegesen nagyobb volt, a gépgyártó vállalatok fele, az építőanyagipari vállalatok mintegy 41 százaléka már állami tulajdonban működött. A létszám alapján az arányok sokkal nagyobbak, hiszen elsősorban a nagyobb vállalatokat vették állami tulajdonba.A hároméves terv során és különösen az államosítások után az ipart gyorsabb ütemben fejlesztették. Megszűntek azok az akadályok, amelyek gátolták az ipari beruházások ütemének növelését, a gyorsabb fejlesztést, a hatékonyabb munkát. Az állami kezelésbe, illetve állami tulajdonba vett gyárakban a munkássorból kikerült új vezetők és a munkások óriási erőfeszítéseket tettek a termelés és a termelékenység színvonalának növelésére.