A változó foglalkoztatási érdekegyeztetés [antikvár]

Az 1980-as évek vége, az 1990-es évek első harmada Magyarországon - a korábbi érdekképviseleti szervezetek átalakulásával, az addig ismeretlen érdekképviseleti szereplők megjelenésével párhuzamosan - a különböző új érdekegyeztető intézmények, fórumok kialakulásának időszaka volt. A piacgazdaság felé történő nyitás során a korábbi monolit - döntően az állami döntések által reguláit - érdekegyeztetés egyre növekvő ütemben átalakult. Az érdekegyeztetésben először a munka világához közvetlenül kapcsolódó területeken került sor lépésváltásra: a szakszervezeti pluralizmus megteremtődését követően lehetővé vált, hogy a munkáltatók és a munkavállalói érdekképviseletek közötti kollektív alku autonóm szereplők alkuja legyen, s ne csak a mikroszintre redukálódjon, hanem adott esetben mező-, vagy makroszinten is sor kerülhessen kollektív tárgyalásokra. 1988 végén létrejött - némiképp az állami paternalizmusba ágyazottan, de már a tripartizmus jegyeit is magán hordva - a makroszintű érdekegyeztetés első fóruma, az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), ezt követően 1990 augusztus elsején az Érdekegyeztető Tanács (ÉT), s annak Szakbizottságai. Kezdetben - alapvetően a munkaügyi kapcsolatokra koncentráló, annak intézményeit felölelő - érdekegyeztetésben dominánsan a makroszintű és a mikroszintű problémák jelentek meg, s a szereplők csak kivételes esetben foglalkoztak egy-egy régiói, település problémáival Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott a munkanélküliség megjelenésével, terebélyesedésével, a munkanélküliségi észlelési küszöb átlépésével: a szaporodó regionális, lokális foglalkoztatási krízishelyzetek orvoslásra vártak, s arra figyelmeztettek, hogy amennyiben nem sikerül megoldani őket ott ahol keletkeztek, akkor Magyarország rövidesen a kritikus körzetek hálójából szövődő kritikus országgá" válik. Az érdekegyeztetés szereplői, intézményei számára tehát a munkanélküliség megjelenése és kezelésének szükségessége új kihívást jelentett: a döntően a béralkura, a munkafeltétel alkura irányuló kollektív tárgyalások, megállapodások mellett gondot kellett fordítani a regionális elem dominanciáját hordozó foglalkoztatási alkura2. Szükségessé vált, hogy mielőbb megteremtődjenek azok a speciális érdekegyeztető fórumok, amelyek képesek adott régió foglalkoztatási válsághelyzeteire választ adni, a konfliktusokat kezelni, vagy korlátok közé szorítani, s a szociális béke egyik fenntartójává válni. Magyarországon tehát az 1980-as évek végén, az országos szintű érdekegyeztetés (OET), és néhány megyei érdekegyeztető fórum kialakulásának kezdeményezésével, de legfőképp a munkanélküliség megjelenésével párhuzamosan merült fel annak az igénye, hogy a foglalkoztatási problémák megoldásának keresésében - az állam addigi kizárólagos szerepvállalása mellett - részt vegyenek a különböző társadalmi/szociális partnerek, a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletek, az önkormányzatok.