Bővebb ismertető
Előszó
Budapest
1999. július 10. szombat
Krémes illata terjengett a levegőben, édesen, fojtogatóan. Meleg nyári reggel volt. A keskeny utcák ébredezni kezdtek az újságosbódék rolójának kalasnyikov hangú robajára. A Duna-parti házak omladozó betonerkélyein lógó gatyás, atlétatrikós öregemberek tűntek fel, sántikálva, mezítlábasan. Bambán nézték, ahogy a napsugarak ostromolják a bűzös, szürke víztömeget. A gesztenyefákkal szegélyezett Andrássy út északi végén, a Széchenyi fürdő betonszarkofágja alatt ezeréves források bugyogtak.