A vizjogi törvény I. [antikvár]

KLOSZO. -vízjogról szóló 1885: XXIII. t.-cz. egy év híjján immár két évtized óta áll fenn, a mi teljesen elegendő arra, hogy a törvénynek az életben miként való beválásáról határozott véleményt alkothassunk. Hogy minden vízjogi törvény nehéz és bonyolult, az csak azok előtt lehet ismeretlen, a kik a külföldnek idevágó alkotásait nera kísérték kellő figyelemmel. Legfelebb tehát arról lehetne szó, hogy a magyar vizjogi törvény viszonylag nehezebb-e, bonyolultabb-e vagy hiányosabb-e, mint az idevágó külföldi hasonló alkotások. E tekintetben teljes önérzettel mutathatunk reá, hogy a magyar törvény a legmodernebb alapokon épült fel és hogy teljesen kiállja a kritikát a legifjabb egységes osztrák, spanyol vagy franczia törvényekkel, sőt sok tekintetben azok fölött áll. Ezenkívül számos oly intézkedése van, a mely teljesen a hazai földből, a hazai viszonyokból sarjadzott ki és az életben és gyakorlatban teljesen bevált. Midőn nagyban és egészben fenti meggyőződésünknek adtunk kifejezést, ezzel nem zárkózhatunk el az elől, hogy a törvénynek hézagait és hiányait is fel ne ismerjük; sőt ellenkezőleg az alábbiakban főbb vonásokban megkísértjük vázolni mindazokat a fény- és árnyoldalakat, melyek a törvényben végig húzódnak: hogy ki-ki maga alkothasson magának véleményt fenti kijelentésünk alaposságáról. Hosszas és beható viták folytak a törvényjavaslat tárgyalásánál, vájjon helyes-e a magyar magánjognak Ver-bőczytől átvett ama intézkedése, hogy ,,a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtok el vitáz-